A király beszéde (The King’s Speech) című mozifilm sok szempontból elemezhető. Most a beszédfelkészítők sikeres munkájának alapfeltételére hívjuk fel a film segítségével a figyelmet és egy kicsit aktualizáljuk hazánkra is.
Bertie, a yorki herceg, a későbbi VI. György király (Colin Firth) dadog. Beszédhibája miatt alkalmatlan a nyilvános szereplésre, még alkalmatlanabb az akkor legmodernebb médium, a rádió adta előnyök kihasználására, hiszen egy rádióban sokkal jobban felerősödnek a beszédbeli sutaságok, főleg a hemzsegő beszédhibával elhangzó teljes politikai szöveg. Mindezért sok „szakember”, orvos segítségét igénybe vették, de mindhiába. A herceg felesége (Helena Bonham Carter), a későbbi királyné azonban nem hagyta annyiban és tovább keresett, míg rá nem talált egy beszédhibák gyógyításával foglalkozó, ausztrál származású, lecsúszott egzisztenciájú színészre. Lionel Logue (Geoffrey Rush) újszerű és a lelket felszabadító technikákat használt. A hosszú felkészítést siker koronázta, és a yorki herceg már VI. Györgyként sikeresen mondta el első rádióbeszédét, mely az ország II. világháborús hadba lépése kapcsán hangzott el. A sikernek több oka is volt. Egyet szeretnénk most kiemelni és általános következtetésként levonni a mai magyar szónokfelkészítés kapcsán.
VI. György király és Lionel Logue együttműködése nem volt zökkenőmentes, de volt egy fontos momentum, ami nélkül nem jött volna a siker. A felkészítő tréner, Louge az első pillanattól kezdve kijelentette, hogy a kezelések során ő és a királyi felség között egyenrangú a viszony. Ezért csak a királyi családban használatos becenevén szólította meg és elvárta, hogy őt is keresztnevén szólítsa a yorki herceg. Nem voltak nyelvi és gondolati tabuk, ha kellett az obszcenitásig egyenrangú volt a verbális viszonyuk. Természetesen négyszemközt. Mindennek az alapja pedig a bizalom és az őszinteség volt. Ez lett közös sikerük záloga: az egyenrangúság, az őszinteség és a bizalom. Így lett Louge egy személyben tanár, orvos, tanácsadó, legfőbb kritikus és végül barát is.
A mai magyar mediatizált térben egy-egy politikai szónoki esemény sikere nagyban függ a szónok felkészítésétől. Figyelve a politikai szónokok újra és újra megjelenő hibáit, azt kell mondani, hogy a felkészítők messze nem olyan sikeresek, mint Louge. Ennek magyarázata lehet, hogy ezekkel a jól látható és visszatérő hibákkal nem mindig szembesítik a politikusokat. A legfőbb ok pedig az lehet, hogy a felkészítők és a politikusok viszonya nem egyenrangú, nem őszinte, és sokszor nincs igazi bizalom sem. Így fordulhat elő sokszor a túljátszott színészkedés (Gyurcsány Ferenc), vagy éppen a monoton, unalmas felolvasás (Orbán Viktor).
