Sólyom László köztársasági elnök televíziós beszédével bekerült egy olyan médiatérbe, ahol figyelembe kell venni bizonyos alapszabályokat. Az biztos, hogy a médiaesemény szereplőjének viselkedése, beszédének szövege, az esemény helyszíne, a televíziós felvétel menete előre meghatározott, megkomponált, megszerkesztett módon jött létre. Azonban az is bizonyos, hogy kommunikációs csapatának tagjai nagy hibákat követtek el az amúgy is szerény szónoki képességekkel rendelkező elnökkel szemben.

A beszéd teljes hossza a főcímmel együtt nem érte el a nyolc percet. A beszéd rövidsége egyrészt dicsérendő, mert segítette a befogadást. Másrészről azonban egyfajta szerkesztetlenséget is mutatott, hiszen olyan hirtelen fejeződött be, hogy a televíziós közvetítésnek még végefőcíme sem volt. A beszéd kezdetén látható képi világ az alábbi kamera kompozíciót követte. Egy félközeliben mutatott (second plán), jobbra komponált beszélő, egy középre komponált 19. századi festmény, és egy balra komponált nemzeti zászló alkotta a televízióban megjelenő képet. Mindezeket balról kiegészítette egy nagyméretű ingás óra, a festmény alatt pedig egy bútor volt látható. A helyszín falát sötétkék, önmagában mintás, 19. századi hatást keltő tapéta fedte (Gobelin Terem, Sándor-palota). A nemzeti színű zászló felső része nem volt a kompozíció része, így a zászlónak nem volt se eleje se vége.

A képi kompozíció tehát nem igazán volt szerencsés. A kompozíció közepén a beszéd szempontjából irreleváns, ugyanakkor erőteljes képi jelleggel bíró festmény volt látható, a nemzeti színű zászló rosszul beállított helyzete pedig csak növelte a kompozíció zavarosságát. Ráadásul a médiaesemény főszereplője nem töltötte ki képi szempontból a megfelelő felületet, így esetlenül, mintegy a kép egyik széléről a kamera fókuszpontjába, középre beszélő mellékalakként jelent meg. A kamera két alkalommal „mozgott” (zoom-olt, variózott), így elérve egy félközeli képkivágást (szűk second plan), ahol  a köztársasági elnök már majdnem főalakként jelent meg. A kamera optikájának váltakozása (közelítés, majd távolodás) keretet adott a beszédnek, de a kompozíciók sutasága miatt nem segítette kellőképpen a főszereplő hiteles médiajelenlétét. Összességében elmondható, hogy a médiaszereplés televíziós kivitelezése (helyszínválasztás, képkompozíció, kameramozgás) nem támogatta a szónok beszédének tartalmát. A televíziós közvetítés tehát finoman szólva sem sikerült jól.

A köztársasági elnök nonverbális kommunikációján jól látható a tudatos felkészítés. Mimikája, gesztusai, testtartása megtervezett volt. Ugyanakkor a szónok erős és túl sokszor használt gesztusai széttördelték a beszéd gondolati ívét, sokszor fölösleges kézmozdulatai már-már hadonászásként hatottak.

A televíziós közvetítés azon szakaszában, amikor a kamera beközelített a szónokra, sajnos be-belógott a gesztikuláló kézfej, mely ekkorra már igen zavaróvá vált. Mindezt egy jobb kamerakezelési technikával ki lehetett volna küszöbölni, de elég lett volna, ha egy kicsit odafigyel az operatőr, esetleg a rendező…

Az eddig megszokottakhoz képest a köztársasági elnök hangszíne, intonációja, beszédtempója erőteljesebb volt és a beszéd megértését segítette, ugyanakkor még mindig probléma, hogy a súgógép használata nem professzionális módon történik.

A nonverbális kommunikációhoz kapcsolódik a szónok öltözete is. A köztársasági elnök konzervatívan elegáns megjelenését a nyakkendőválasztás borította fel, mert sem a háttér sem a zakó színével nem harmonizált, így negatívan befolyásolta a szónoki hitelességet. Ezek alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy Lakatos Márk még nem tagja a csapatnak, de ki tudja, mit vagy kit hoz a 2010. év a Sándor-palotába…