Beszédírók

kommunikáció - retorika - pr

TABUDÖNTÉS HELYETT IMÁZSDÖNTÉS

2019. május 10. 22:22 - Baricz Árpád

A Telekom nem érti...

A Telekom nagy felháborodást kiváltó "Bocsi Anyu! – Egy rendhagyó Anyák napja" című videója kapcsán több szakmai elemzés is megjelent, sok cikk próbálta értelmezni a cég elég fura gesztusát az édesanyák felé. A reklámozó telefontársaság is a nyilvánosság elé lépett magyarázatával. Azonban a film elutasításának legfontosabb okával – mivel annyira egyértelmű – alapvetően nem foglalkozott még senki, pedig nem lehet megkerülni.

sad-1929544_1920_pixabay.jpg

Fotó:pixabay

Egy háromperces reklámszpot már többet akar, mint csupán egy terméket hirdetni. A filmidő és persze a dokumentumfilmek műfaji eszközeit felhasználó áldokumentum reklám legtöbbször imázsteremtő, a cég jó hírnevét, filozófiáját megjelenítő PR-célokat is szolgál. Most sem beszélhetünk másról, hiszen a Telekom saját közleményében fejti ki:

„A film elkészítésével célunk a kérdésfelvetés és elgondolkodtatás volt,…”

Telekom sajtóközlemény

Egy átlagos reklámfilm nem kérdéseket kíván felvetni és nem filozófiai mélységeket akar megnyitni, hanem el akar adni egy terméket. Persze nincs azzal baj, ha ennél többet szeretne elérni egy reklámszpot, csak akkor a kreatív megálmodóknak sokkal komolyabban számolniuk kell az úgynevezett kulturális kódokkal, valamint a társadalmi tabukkal is. Az egyik legnagyobb veszélyt ilyenkor a tabuk áthágása okozhatja, mert az azonnal önmegsemmisítéssel és kiközösítéssel járhat, ez a reklámozó cég számára azonnali reputációvesztést jelenthet. Ennél a reklámfilmnél is ez történt.

Alapvetően nagyon egyszerű, jól körülírható tabut vett semmibe a Telekom. Olyan univerzális szabályt, amit nemcsak az európai kultúrkör, de az emberiség globális egésze is elfogad.

Ez pedig nem más, minthogy az ünnepeltet nem sértjük meg.

A ünnepeltet nem szembesítjük a hibáival, nem gondolkodtatjuk el helytelen cselekedeteiről, nem próbálunk kérdésfelvetésekkel sikertelen élethelyzeteire rávilágítani.

Az ünnepeltet ünnepeljük, felköszöntjük, szembe dicsérjük. Főleg azon az ünnepségen, amit az ő ünneplésére szerveztünk meg.

Egyre nehezebben tudják a reklámok az emberek ingerküszöbét áttörni, ezért ma már mindent megpróbálnak, hogy a kommunikációs zűrben felejthetetlenné váljanak. A figyelemért való küzdelemben azonban súlyos veszteséget is elszenvedhetnek a reklámozók. Ez történt most a Telekommal.

29 komment

HA EGY ÚJSÁGÍRÓ JÓHISZEMŰEN SZIVAT

2019. február 16. 22:41 - Baricz Árpád

Minden kommunikációs szakember rémálma, ami a Bátor Tábor Alapítvánnyal történt. Szerencsére az újságíró rádöbbent, hogy milyen károkat okozott akaratlanul az igen jó hírnevű, beteg gyermekeken segítő szervezetnek. Bár azóta több cikk is megerősítette, hogy valóban teljesen ártatlan az alapítvány, feltehetőleg sok ezer ember fejében a reputációvesztés megtörtént. Ez a poszt az újságírói felelősségről szól és arról, hogy a médiakommunikáció világában is a pokolra vezető út jószándékkal van kikövezve.

Az előzmény ide kattintva olvasható.

Valótlansággal negatív módon hírbe hozni egy szervezetet az ország legolvasottabb hírportálján, nem éppen tisztességes dolog. Persze nem ez történt. Vagy mégis? Ezt mutatjuk most be.

1) A cikk címe: valótlan tényállítás

„Egy Tabor-1 rendszámú, rohadt drága Audi parkolt be a Bátor Tábor elé, és csak ezután jön a csavar”

Mint kiderült, Budapesten a Reitter Ferenc utca 42. előtt parkolt az Audi, ahol a Reklámeszközök.hu cég bemutatóterme és irodája van. A Bátor Tábor Alapítvány a Reitter Ferenc utca 46-48. szám alatt van. A Google Maps segítségével jól látható, hogy az Audi azon az aknafedélen áll, amely a Reklámeszközök.hu előtt lévő parkolónál van. Nem az alapítvány elé parkolt be. A cím tehát finoman szólva is csúsztat. Ha egy kicsit is nyomoz az újságíró, mindez nyilvánvaló, még a szerkesztőségi székből sem kellett volna felállni.

osszehasonlitott_foto.jpgBudapest, Reitter Ferenc u. 42. - Google Maps - Az olvasói fotón (index.hu) is jól látszik az aknafedél

reitter_46.JPGBudapest, Reitter Ferenc u. 46. - Google Maps

 2) A vizuális információ mindent visz!

Több kutatás is bebizonyította, hogy egy kommunikációs helyzetben az emberi agy az információ 93%-át nem a verbális/nyelvi közegből, hanem a nonverbális közegből rögzíti. Vagyis egy fotó sokkal erősebb impulzus az agynak, mint a poszt szöveges része. Sőt, ha a cikk címe, mint jól felépített szöveg erősíti a fotót, illetve a fotón lévő információt erősíti a cikk címe, akkor az emberi agy természetes módon a cikk több információját nem veszi figyelembe. Ez történt ebben az esetben is. Sőt, a cikk végén lévő „csavarra” az olvasói agy legyint, valahogy így: „persze, persze, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”…

 3) Az érzelmeink manipulálnak

Az emberi agy egy információ feldolgozását egyszerre két irányból is megkezdi. Egyrészt emocionális, vagyis érzelmi úton, másrészt kognitív módon. Csakhogy! Az érzelmi út ötször (!) gyorsabb. Ez azt jelenti, hogy a bennünket érő hatáshoz hamarabb társítunk érzelmet, mint gondolatot. Ezek az érzelmek meghatározzák, hogy a témáról mit hiszünk el a későbbiekben. Nagyon nehéz az érzelmi hatást felülírni.

 A felelősség

Nagyon durva "hoppá-élmény" volt, hogy rengetegen végigolvasás nélkül, első benyomásra értelmezték a dolgokat: látták a fotót, a címet, tehát én azt írtam, de minimum sugalltam, hogy az Audi a Bátor Táboré. Ennyi volt, ami átment. Hogy nem olvasták el, azt onnan tudom például, hogy kaptam olyan levelet, hogy miért a Bátor Tábor megkérdezése nélkül posztoltam, illetve láttam a kommenteket, hogy "igazán utánajárhatott volna, mielőtt megírja".

Rovó Attila, index.hu,  2019.02.16. 10:51

Ne csodálkozzon azon a szerző, hogy ebből a posztból, amelynek a címe csúsztat, erős vizualitással operál és nagy érzelmeket mozgat meg, ekkora botrány lesz és az emberek egy része félreértelmezi a szöveget. Az újságírói felelősség abban áll, hogy mindezekkel tisztában van, és egyrészt, ha nincs téma (mert itt valójában nem volt téma), nem írja meg, másrészt tudatában van annak, hogy a hosszú évek munkájával hitelesen felépített jó hírnevet egy ilyen poszt teljesen meg tudja semmisíteni.

Egy dolog azonban bizakodásra ad okot, hogy a szerző és a szerkesztőség felismerte a hibát és megpróbálja nyilvánosan is helyrehozni a nehezen helyrehozhatót.

Szólj hozzá!

GYERMEKLINCSELÉS FELNŐTT MÓDRA

2018. május 15. 18:17 - Baricz Árpád

Helló, álljunk már meg!!!

Ott tartunk, hogy habzó szájú felnőtt emberek a közösségi oldalakon és az online hírportálok kommentjeiben a megverését, „móresre tanítását”, sőt egyenesen komoly testi kínokat kívánnak egy gyermeknek. Igen, csinált egy butaságot, benyúlt egy tiltott területre, ahol vadállatok vannak, majd reflexszerűen az ujját megharapó szurikátát lerázta a kezéről, ezt a mozdulatot nem élte túl az állat és a magzatai sem.

Igen, nagyon fontos a gerinces állatok védelme, fontos az állatkínzás elleni küzdelem. De itt most nem erről van szó!

Ha mindez egy haragos méhvel vagy darázzsal való találkozás lett volna, ahol ugyanúgy kimutatható lenne a kisfiú fegyelmezetlensége, akkor most ez a gyermek nem lenne közellenség. Pedig ugyanúgy elpusztultak volna az állatok.

Hányan voltak már úgy, hogy a vadakra figyelmezető táblák ellenére nem tartották be a sebességkorlátozást, valamint a fokozott figyelemre való felhívást és elütöttek egy őzikét, egy sete-suta erdei állatot?

Vannak rossz döntései mindenkinek, sőt olyan döntései is, amelyek nem várt végkifejletet okoznak. De ebből nem következik az eleve rosszaság, a megátalkodottság és az előre kiterveltség.

Mégis, miért érzik úgy felnőtt emberek, hogy verbálisan meg kell semmisíteni egy segítségre szoruló gyermeket?

A válasz egyszerű. Alapvetően az érzelmei irányítják az embert. Legtöbben felületesen olvasnak, a részletek már nem érdekelnek sokakat, így a hírek címei alakítják az érzelmeiket.

Meghalt Zara, Kecskemét kedvenc szurikátája

Elpusztult a vadaskert vemhes szurikátája, miután egy iskolás földhöz csapta

Egy iskolás gyerek földhöz vágta Zarát, a kecskeméti vadaskert vemhes szurikátáját, bele is pusztult

Egy látogató agyonverte a Kecskeméti Vadaskert szurikátáját

A cikkeket a szurikátáról készült kedves fotókkal illusztrálják. Olyan emberi jellemzőkkel ruházzák fel a kis állatot, ami természetesen csak az állat idealizálását szolgálja. Mindezzel pedig már-már azt sugallják, mintha a kisfiú olyan lényre „támadt” volna, „aki” egyenrangú vele. Itt sokan már nem gondolkodnak, csak eszeveszett módon cselekedni akarnak, ha máshogy nem, akkor verbálisan.

HELLÓ, ÁLLJUNK MÁR MEG!

A kisfiú nem akart rosszat, és nem egy ember ellen vétett gondatlanul. Igen, nagyon fontos a gerinces állatok védelme, fontos az állatkínzás elleni küzdelem! De itt és most nem erről van szó! Itt és most egy szerencsétlen, gondatlan balesetről van szó, ahol egy kiskorú rosszul döntött. Ez az élmény meghatározza majd későbbi tetteit, cselekedeteit, biztos, hogy tanul belőle.

Azonban nagy az esély arra is, hogy meginog a bizalma a felnőttekben, mert az a hangos kisebbség, amely készen áll a gyermeklincselésre, a nyelvi agresszió legocsmányabb eszközeit használja és nem veszi észre, hogy mindezzel örök sérülést okoz a rosszul döntő kisfiúnak.

 

FRISSÍTÉS:  A blogposztot most kivételesen azért nem lehet kommentálni, mert nem kívánok nyilvánosságot adni a gyermek elleni nyílt nyelvi agressziónak. Kérem mindenki megértését.

ZAKLATÁSI ÜGYEKBEN IS SEGÍTHET A MEDIÁCIÓ

2017. november 09. 10:08 - Baricz Árpád

Szélsőséges konfliktusok is kezelhetők bíróság nélkül, speciális kommunikációs technikákkal

Zaklatás - Forró, az egész társadalmat foglalkoztató témává vált az utóbbi hetekben ez a fogalom. Ismert, nagy művészek váltak a társadalom szemében páriává, ezzel együtt pedig az áldozatok vagy túlélők is pokoljárásba kezdtek, hiszen sokan durva, alpári hangnemben hibáztatták őket. Ezekben a történetekben újból sérülnek az áldozatok, az elkövetők pedig nem biztos, hogy igazán számot vetnek cselekedetükkel. A patthelyzet állandóvá vált, miközben lenne megfelelő segítség a zaklatási esetekben is, méghozzá a mediáció, magyarul közvetítés. Ez a speciális kommunikációs technika, mint alternatív vitarendezési eljárás még mindig nem eléggé ismert hazánkban. Zaklatások áldozatait és elkövetőit is megfelelő megoldáshoz segítheti egy tapasztalt, szakavatott mediátor. Erről is beszélgettem a transzformatív mediációt Magyarországon sikeresen alkalmazó, elismert szakemberrel, dr. Juhász Éva Anna mediátorral, trénerrel és jogásszal.

dr_juhasz_eva_anna.jpg

dr. Juhász Éva Anna

Az egész országot megrázó zaklatási ügyek kapcsán a nyilvánosság előtt már többen jelezték, például dr. Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület elnöke, hogy fontos lenne a mediációt bevonni ezen ügyek kezelésekor. Ön is lehetségesnek tartaná a segítségnyújtásnak ezt a formáját?

– Igen, lehetségesnek tartanám. Természetesen most nem egy ügy kapcsán mondom ezt, hiszen részletesen kellene ismerni a körülményeket, hanem általában a zaklatások kapcsán. De az nagyon fontos, hogy a zaklatási ügyek jellegéből adódóan mindenképpen nagy körültekintés mellett lehet csak mediálni.

A mediációnak több típusa van, Ön melyiket választaná zaklatási ügyekben?

A legeredményesebben a resztoratív, vagyis az úgynevezett helyreállító mediáció tudja kezelni ezeket az eseteket. A nagy nyilvánosság előtt megjelenő normasértések pedig mindenképpen a közösség bevonásával orvosolhatók, ezt biztosítja a resztoratív konferencia

Pontosan mit is jelent a resztoratív mediáció?

A helyreállító, vagyis resztoratív mediáció alapja mindig egy szabálysértés. Van egy normasértő cselekmény, van egy elkövető és egy áldozat. A büntetéssel, a büntető eljárással kapcsolatos szociológiai kutatások során arra a megállapításra jutottak, hogy amikor egy elkövetőt a jog eszközeivel megbüntetünk, akkor nem, vagy csak kevéssé figyelünk az áldozatot és a közvetlen környezetét (közösség) ért károk helyreállítására. Másrészt, a megtorló célú büntetés nem az úgynevezett reintegratív – a szabálysértő felelősségvállalása és helyreállítás mellett a társadalomba való visszatérés lehetőségét biztosító - szégyenérzetet, hanem a megtorlásra, büntetésre összpontosító szégyenérzetet fogja kiváltani az elkövetőből, hiszen nem kell szembesülnie az áldozattal, azzal, hogy valójában mit okozott a cselekményével, nem éli meg azt az érzelmi folyamatot, ami egy valóságos bocsánatkérést, valóságos szégyenérzetet tud kiváltani. A resztoratív mediációnak az a célja, hogy az elkövető elvállalja és megbánja tettét, tudatosodjon benne cselekményének valós következménye, tegyen valamilyen vállalást a helyreállítás érdekében, mindezt úgy, hogy a folyamat során megtarthassa méltóságát, s természetesen a helyreállítást szolgáló cselekményt teljesítse is.

 – Ebben a helyzetben mi a szerepe az áldozatnak?

 Az áldozatoknak is szükségük van arra, hogy elmondhassák történetüket, hogy meghallgassák őket, biztosítsák őket, hogy nem az ő hibájuk az, ami történt, hogy elismerjék az őket ért sérelmet. A resztoratív mediációban a legjellemzőbb kérdések nem arra irányulnak, hogy ki a bűnös, hogyan lehetne megbüntetni, hanem hogy kit ért kár, és hogyan lehetne a dolgokat helyrehozni. A resztoratív mediációban, a bírósági eljárással szemben, nemcsak az elkövetőn, hanem az áldozaton is ott lesz a hangsúly. Ugyanakkor nem lesz egyenrangú a helyzet, mint a civil mediációban, mert az elkövető csak úgy vehet részt a resztoratív mediációban, hogy vállalja a felelősséget a tettéért. Emiatt az egyensúly megbillen az áldozat irányába. A resztoratív folyamatban az áldozat és az elkövető is hozhat egy-két támogatót is. Ők olyan személyek, akik fontosak az elkövető számára, akik az elkövető pozitív tulajdonságait és értékeit hangsúlyozzák, ugyanakkor objektíven tudják megítélni az elkövető cselekedetét. Az áldozat oldalán pedig olyan személyek, akik támogatni, erősíteni tudják az áldozatot ebben a számára nehéz helyzetben. A nemzetközi resztoratív irodalom azonban felhívja a figyelmet arra, hogy szexuális zaklatási ügyekben nagyon nagy körültekintéssel és nagy tapasztalattal, szükség esetén professzionális segítség, például pszichológus jelenléte mellett lehet resztoratív mediációt levezetni.

 – Hogyan végződik a folyamat?

A végső eredményt írásba foglalják, melyet mindenki aláír. A resztoratív folyamatnak van egy záró szakasza is, ami fontos rész, ez az úgynevezett reintegratív szakasz. Ha az elkövető vállalta a felelősséget, találtak közösen egy megoldást és azt teljesíti is, akkor visszakerülhet abba a közösségbe, amiből a normasértő cselekménye miatt kikerült.

 – És mi lesz az áldozattal?

– Ez az egész eljárás az áldozat szempontjából is nagyon fontos, lelkileg felszabadító, hiszen az áldozat bele tud ragadni az áldozat szerepbe és évekig hurcolhatja magával. A resztoratív mediáció pedig feloldja ezt a lelki terhet. Ebben az eljárásban mindig kell utánkövetés, hogy ellenőrizhető legyen, valóban teljesültek-e az elkövető által vállaltak. Ezt a mediációt egyébként munkahelyen, például fegyelmi ügyekben is nagyon jól lehet alkalmazni.

 – A resztoratív konferencia mennyiben különbözik az eddigiektől?

– Itt már a közösség képviselőit is bevonják a folyamatba, ez a legformálisabb eljárása ennek a módszernek. A konferenciát az eseményt levezető facilitátor részletesen előkészíti. Például összeállítja a résztvevők listáját, és mindenkivel külön beszél. Mindenkit tájékoztat, hogyan zajlik a konferencia, és felteszi neki azokat a kérdéseket, amelyek majd ott is elhangzanak. A konferencia első része nagyon kötött. Ebben a szakaszban válik egyértelművé, hogy kit hogyan érintett az eset. Először az elkövető, majd az áldozat és támogatóik, aztán a közösség képviselői válaszolnak a kérdésekre. Ezután kötetlenebb megbeszélés zajlik arról, mi legyen a jóvátétel. A folyamat írásos megállapodással zárul, amelyet minden résztvevő elfogad és aláír. A legvégén egy kötetlen beszélgetés ad alkalmat arra, hogy az érintettek közötti kapcsolatok helyreállhassanak.

Fontos lenne, ha a mediáció, mint speciális kommunikációs technikák alkalmazása, elterjedtebbé válna hazánkban is. Képzett mediátorok ezres nagyságrendben tudnak, tudnának országosan segíteni. Mennyire ismert Magyarországon a mediáció?

– Sajnos egyáltalán nem ismert. Én már több mint 10 éve dolgozom ezen a területen, kilenc éve tanítom. A jövő konfliktuskezelési módszere. Ebben hiszek! De még mindig tízből kilenc ember nem ismeri.

Mi az oka?

– Nálunk sokan még mindig tartanak a pszichológustól is. „Én nem vagyok beteg, minek járjak pszichológushoz?” – mondják sokan. Hasonlóképpen a legtöbben nem látják be, hogy egy konfliktusban segítséget lehetne kérni, használni lehetne a mediációt. Kulturális hagyománya nem igazán van hazánkban a mediációnak. A másik probléma az lehet, hogy a mediáció felelősségvállalást is jelent, talán ez sem annyira vonzó. Jelentősebb hagyománya ennek például az ázsiai országokban és meglepő módon az afrikai törzseknél, az indián közösségeknél van. Ezekben a kultúrákban gondolják azt, hogy a konfliktus nem csak két ember ügye, hanem az egész közösségé. Ez a szemlélet nincs meg nálunk, sőt, ahogy a társadalmunk atomizálódik, egyre inkább az egyén számít magának és a közösség kevésbé. Igen, sajnos nincsenek valódi közösségeink. Nagyon nehéz közösségeket fenntartani, működtetni.

Talán a bizalomhiány is közrejátszik…

– Igen, iszonyatos nagy bizalom kell ahhoz, hogy elmenjek egy szakemberekhez és azt mondjam: „Most segítségre lenne szükségem. Ezt mi nem tudjuk megoldani.” Sokszor hallom a következő kifogást is: „A barátainknak elmondtuk, azok sem tudtak segíteni, akkor egy idegen hogyan tudhatna?” Csak azt felejtik el, hogy egy barát érzelmileg már réges-rég bevonódott a konfliktusba, egy mediátor pedig a konfliktussal nem érintett.

Ön egy új típusú mediáció, a transzformatív mediáció egyik hazai alkalmazója. Ennek a módszernek melyek az előnyei a klasszikus, facilitatív mediációval szemben?

– Mi nem abból indulunk ki, mint a klasszikus mediáció, hogy a felek minél gyorsabban megállapodáshoz jussanak, ami még megfelel nekik. Ebben segít nekik kommunikációs eszközökkel, módszertannal a mediátor, illetve a keretek betartásával. A transzformatív személet ennek a kritikájaként jött létre. Ez a legfrissebb mediációs irányzat, ami jellemzően elterjedt. Ez a szemlélet azt mondja, hogy a konfliktusnak vannak okai – viselkedésünket motiváló szükségletek, pl. elismerés, biztonság sérülése – és mi ennek az aktuális konfliktusnak az okaival is foglalkozunk. Nagyon fontos, hogy az aktuális konfliktusról beszélünk. Másrészt a fókusz a konfliktusban álló felek között egy együttműködésen alapuló interakciónak, egymásra kölcsönösen ható viselkedésnek a pozitív irányba való átalakításán van. Ha ez az átalakulás létrejön a mediációban, akkor a felek kommunikációja is javul, ami elvezet a megállapodáshoz is. Ez a megállapodás tartósabb lesz, mint egy érzelmekkel nem foglalkozó, megállapodás centrikus mediációban megszületett megállapodás.

Hol van létjogosultsága a transzformatív szemléletnek?

– Ahol kapcsolat alapú konfliktus van, azaz a személyes kapcsolat megromlása okozza a konfliktust, akkor azt gondolom, hogy mindenképpen a transzformatív szemléletnek van létjogosultsága. Ha most belegondolunk, ez nem csak a családról szól, hanem munkavállalók közötti, akár két vállalkozás vezetője közötti konfliktus is eredhet a személyes kapcsolat megromlásából.

A transzformatív azt jelenti, hogy átalakít, átalakító. A mediátor mit alakít át?

– Az aktuális konfliktussal kapcsolatos attitűdöt akarom átalakítani. Nem teljes személyiségváltozást, amelyet egy terápia próbálna meg. Ezért nehéz is ez az irányzat, hogy nehogy belecsússzunk abba, amihez mi nem értünk. Nem is ez a célunk. Ha kinyitunk egy ajtót, be kell tudni csukni is. A facilitatív irányzathoz képest azonban mindenképpen mélyebb dologról van szó. Dolgozunk az érzelmekkel, mert azt mondjuk, hogy az érzelmekkel fejezik ki a felek azokat a szükségleteiket, ami abban az aktuális konfliktusban sérült vagy nem elégült ki. Ha a szükségletekre a felek kapnak választ, vagyis végighallgatta a másik felet, megtudta, hogy a másiknak mit okozott ez a konfliktus, átgondolta, hogy vajon hogy vagyok én ebben a konfliktusban, vajon miben vagyok felelős a konfliktusért, akkor egészen más alapon fogják a felek folytatni a beszélgetést. Ennek hatására alakulhat ki egy jó, betartható megállapodás. Viszont ha a szükségletekre nem kaptak választ a felek a mediációban, akkor a konfliktus ki fog újulni

Sok esettel találkozott már évtizedes tapasztalata alapján. Ha el lehet mondani, kérem, ossza meg az olvasókkal, hogy mely esete volt olyan sikeres, amire azt lehet mondani, hogy ezért éri meg mediátornak lenni.

– Sok ilyen van. Egy áruházi lopással induló kamasz mediáció volt talán a legfontosabb számomra. Egy tini lány és édesanyja között alakult ki egy konfliktus. Nagyon jó tanuló volt a kislány, majd hirtelen három tantárgyból is bukásra állt. Nagyon nagy tétje volt a mediációnak. Arról volt szó, hogy egyáltalán családban tud-e maradni a tinédzser. A mediációnak köszönhetően nem kallódott el.

MOST MUTASD MEG!

2017. október 19. 23:18 - beszédírók

Máris megbukott a Víg, Marton és a Színművészeti

Ez tragédia. Abban az értelemben is, hogy mindenképpen értékvesztéssel jár Sárosdi Lilla bátor kiállása. Már most kimondható, hogy a Vígszínház, Marton László, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem jó hírneve megtépázódott, és további értékvesztés várható. A szervezetek és a főrendező kríziskommunikációs megoldásai – már most látható – elhibázottak.

Ez az írás nem kíván részletes kríziskommunikáció elemzést adni. Arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy ha két alapérték sérül a kommunikáció során, akkor végzetessé válhat a folyamat. Itt az őszinteség, pontosabban a „Ne hazudj!" parancsának figyelmen kívül hagyása, valamint az erkölcsi válaszokat megkerülő jogászkodás okozza a tragédiát.

 2017_10_19_scary-1217501_960_720.png

Marton László tagadása

"Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére. "

Marton László - Hivatalos nyilatkozat. 2017.10.19.

Feltehetőleg a legnagyobb hibát ebben a közleményben követte el a színházi életben nagyágyúnak számító főrendező. Tagad és a jelek arra mutatnak, hogy hazudik. Egyrészt már az elmúlt napokban érzékelhető volt, hogy többeknek is el kellett szenvedni ugyanannak a „nagyrendezőnek” a zaklatását. Másrészt a közösségi oldalakon kering Dettre Gábor filmrendező bejegyzése, amely megerősíti Sárosdi Lilla szavait, illetve nyilatkozott Schilling Árpád rendező, a zaklatási botrányt elindító színésznő férje a Hír TV-ben , hogy sokaktól kaptak információt arról, hogy Marton László másokat is zaklatott.

2017_10_19fb.jpg

Persze jogilag talán magyarázható Marton kommunikációja (bár az eset már elévült), csak arról felejtkezik el, hogy erkölcsileg teljesen megsemmisülhet a közvélemény előtt, dicstelenül fejezve be a nyilvánosság előtt pályáját.

 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem jogászkodása

Az intézmény annak ellenére sem kívánja magát védeni és belső vizsgálatot indítani, hogy egyik tanára keveredett zaklatóként gyanúba. Közleményükben valótlanságot is állítanak, amikor azt írják:

„...az egyetemnek nincs joga lépni az ügyben.”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőségének állásfoglalása

Budapest, 2017. október 19.

Hát hogyne lenne! Talán nem hallottak a belső vizsgálat intézményéről? Nem érzik, nem látják, hogy az egyetem jó hírnevét nem tudja a jogszolgáltatás megvédeni? A közvélemény számára egyértelmű a kérdés, miért nem tesznek meg mindent a helyzet tisztázására (pl. hogy Marton most zaklathat-e diákokat az egyetemen). A médiafogyasztókat az érdekli, hogy jó és rossz között tud-e az egyetem vezetése különbséget tenni. Az intézmény hírnévcsökkenését erősíti a diákok által elindított aláírásgyűjtő-kampány is. Ez egy olyan gesztus a hallgatóktól, amelyben nemcsak Marton Lászlótól határolódnak el és kérik felfüggesztését, hanem indirekt módon kifejezik nemtetszésüket az egyetem vezetésének az ügyben meghozott döntésével kapcsolatban is.

 2017_10_19_hallgatok.JPG

 

A Vígszínház maszatolása

A Víg közleménye nemcsak a legalapvetőbb kríziskommunikációs, de sajtókommunikációs feltételeknek sem felel meg. A közzétett két mondat a konkrét eset kapcsán értelmezhetetlen. Sőt, akár értelmezhető Marton Lászlót védő proklamációként is. Mivel itt sem egyértelmű a jó és a rossz közötti különbségtétel, a közvélemény számára csak gyanús maszatolásként hat a Vígszínház kommunikációja.

 2017_10_19vig.JPG

A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Vígszínház vezetése, valamint Marton László évadról-évadra a világirodalom legnagyobb erkölcsi és sorskérdéseivel foglalkoznak. A legnagyobb tragédia az, hogy a magyar társadalmat ennyire felkavaró ügy drámaiságát fel nem ismerve, az egyetemes emberi értékeket félresöpörve valami nagyon kisszerű módon védik a védhetetlen, és még azt sem veszik észre, hogy ezzel saját jó hírnevüket is besározzák.

Baricz Árpád