Gavra Gábor lemondása erkölcsi és szakmai értelemben is példaértékű nagyságát mutatja a volt főszerkesztőnek, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magyar média topképviselői sincsenek tisztába a média teoretikus és filozófiai alapjaival, mert akkor nem futnának bele olyan "hibába", mint Gavra Gábor.
A média a negyedik hatalmi ág, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy legalább a középiskolákban megfelelő színvonalon és rendszeresen tanulhatnának a diákok mozgóképkultúrát és médiaismeretet, hogy ne legyenek védtelenek a pártok kommunikációs nyomulásaival szemben később szavazópolgárként sem.
Egyértelműen látni kell, hogy a politikai újságírás keretében a tényújságírás sem állíthatja magáról- a legnagyobb jószándék mellett -, hogy a valóságot mutatja be tárgyilagosan. Hiszen a média egyik filozófiai lényege az, hogy bármit, amit bemutat, azt azonnal a bemutatás pillanatában akarva-akaratlanul értelmezi és torzítja is.
Az irodalomelméletben már réges-rég meghaladták azt a megközelítést egy irodalmi mű értelmezésekor, hogy „Mire gondolt az író?” Az a lényeges, hogy a befogadó, az olvasó és a mű találkozásakor mi történik, a szöveg, hogyan értelmeződik, milyen hatást vált ki.
A tényújságírásnál is észre kell venni, hogy bármilyen tisztességes, tárgyilagos például egy TV híradó-tudósítás egy tüntetésről, az elkészült anyag nem a valóságot mutatja be, hanem csak egy szeletét és azt is a tudósító értelmezésében. Hiszen az operatőr különböző szemszögből (plánokból) rögzíti az eseményeket, a rögzített képek egymásután tételét a vágó és a riporter határozza meg, ez a meghatározottság egyben képi értelmezés is. A riporternek a tüntetést megelőzően is vannak információi, háttérinformációia politikai helyzetről, a tüntetés szónokairól. Természetesen a tüntetés alatt is képződnek új információk, például a szónok szövege, amelyből majd idézni fog a riporter. Minden idézet és kiemelés, önmagában értelmezés. Egy szó, mint száz: egyetlen híradó tudósítás sem tudja bemutatni a valóságot, csak hatást generál és értelmezési keretet nyújt, vagyis befolyásol, manipulál.
Ezt a teoretikus és filozófiai alapot, hogy nincs valóság a médiában csak annak érzete és értelmezései, nagyon jól tudják a politikai pártok kommunikációs szakemberei. Éppen ezért olyan kommunikációs eszközöket alkalmaznak, hogy a médiában immanensen meglévő manipulációs lehetőség saját kommunikációs céljaikat segítse. Az alábbiakban néhány példa a bevett és használt eszközökből. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket minden politikai oldal jól-rosszul használhatja.
Blogok – Olyan blogok indítása, amelyek a politikai párt propagandáját erősíti, sokszor „ártatlan, civil blogger” álcája mögött. Persze vannak többé-kevésbé felvállalt vagy hivatalos pártblogok is.
Bérkommentelők – Ezt talán nem kell magyarázni.
Média-politológusok – Médiafelületeken rendszeresen megjelenő, médiaszerepléseket vállaló politológusok. Már önmagában is, ha a médiatérbe kerül egy politológusi elemzés, az akarva-akaratlan nemcsak értelmezi a politikai helyzetet, hanem értelmezésével alakíthatja is. Főleg akkor, ha egy politológusnak „mandátuma” van, vagyis egy párt kommunikációs és propaganda-megbízását teljesíti.
Újságírók – Vannak olyan újságíróknak álcázott pártemberek, akik egy –egy párt kommunikációs misszióját teljesítik be a szerkesztőségekben.
Médiaesemények – Minden politikai médiaesemény konstruált, vagyis nem a valóság bemutatására szolgál, hanem arra, hogy lehetőség legyen a politikus megszólalására. A magyar média ennek az eszköznek előszeretettel dől be.
Alvóügynök, beépített ügynök – olyan ember, akit egy párt azzal bíz meg, hogy a másik pártba épüljön be, majd néhány év múlva, manipulációs céllal, egy médiahekk során aktiválják. Addigi is információszerzésre használják.
Álvideók – Olyan videók készítése, amely politikai kommunikációs hátrányt okoz a másik pártnak.
Ezeket az eszközöket minden szavazópolgárnak ismernie kellene és állandóan tudatosítani magában, hogy a tényújságírás, a hírműfaj sem mutatja meg a valóságot.
TESSÉK FELÉBREDNI A MÁTRIXBÓL!!!
