Válságkommunikációból pótvizsga

Az egyetemek, oktatási intézmények alapvetően nincsenek tisztában a válságkommunikáció eszközeivel, így fordulhat elő, hogy hírnevüket kockáztatják, és tekintélyvesztést szenvednek el. Erre jó példa, ahogy az ELTE eddig kezelte a gólyatáborában megerőszakolt hallgató esetét.

A válságkommunikáció legfontosabb lépéseinek egyike a gyorsaság, valamint a válság terjedésének megakadályozása és a szervezet jó hírnevének védelme. Ezt hagyták figyelmen kívül az ELTE kommunikációért felelős szakemberei.

A bűncselekmény 2014. augusztus 29-én történt. A SONLINE (Somogy Online) megyei hírportál augusztus 31-én írta meg, az országos online média szinte azonnal átvette a hírt. Hétfőn, szeptember elsején már egyre több részlet vált nyilvánvalóvá.

Keddre a hír már tematizálta az egész médiát (print, TV, rádió, online) és természetesen elérte a blogvilágot is. Nemcsak a bulvár napilapok címlapján jelent meg a téma, hanem a nyomtatott közéleti napilapok jelentős felületein, pl. a Magyar Nemzet is címlapon, vezető hírben foglalkozott az eseménnyel és az elkövető személyével. Kiderült, hogy az erőszakoló nem külsős, hanem az intézménnyel igencsak kapcsolatos személy. Ekkor adott ki egy közleményt az egyetem, ami már későnek bizonyult. A reputációvesztés megtörtént, sőt viharos gyorsasággal erősödött.

Szerdán ráadásul az is kiderült, hogy az ELTE HÖK-ben tudhattak az erőszakoló múltjáról. Ezután hívott össze az ELTE rektora 2014. szeptember 4-ére, csütörtökre egy sajtótájékoztatót, amin már kellő eréllyel léptek fel. Azonban az egyetemen esett folt (több száz média-megjelenés) már nehezen mosható le.

Ezt a sajtótájékoztatót hétfőn kellett volna összehívni, s akkor a szörnyű eset ellenére a bizalom, ami a jó hírnév alapja, nem foszlott volna szét.

Az egyetemeknek is látni kell – ugyanúgy, mint a nagy cégeknek –, hogy bárki, aki összefüggésbe hozható a szervezettel, jelentős károkat okozhat az oktatási intézmény jó hírnevének.