Beszédírók

kommunikáció - retorika - pr

GYERMEKLINCSELÉS FELNŐTT MÓDRA

2018. május 15. 18:17 - Baricz Árpád

Helló, álljunk már meg!!!

Ott tartunk, hogy habzó szájú felnőtt emberek a közösségi oldalakon és az online hírportálok kommentjeiben a megverését, „móresre tanítását”, sőt egyenesen komoly testi kínokat kívánnak egy gyermeknek. Igen, csinált egy butaságot, benyúlt egy tiltott területre, ahol vadállatok vannak, majd reflexszerűen az ujját megharapó szurikátát lerázta a kezéről, ezt a mozdulatot nem élte túl az állat és a magzatai sem.

Igen, nagyon fontos a gerinces állatok védelme, fontos az állatkínzás elleni küzdelem. De itt most nem erről van szó!

Ha mindez egy haragos méhvel vagy darázzsal való találkozás lett volna, ahol ugyanúgy kimutatható lenne a kisfiú fegyelmezetlensége, akkor most ez a gyermek nem lenne közellenség. Pedig ugyanúgy elpusztultak volna az állatok.

Hányan voltak már úgy, hogy a vadakra figyelmezető táblák ellenére nem tartották be a sebességkorlátozást, valamint a fokozott figyelemre való felhívást és elütöttek egy őzikét, egy sete-suta erdei állatot?

Vannak rossz döntései mindenkinek, sőt olyan döntései is, amelyek nem várt végkifejletet okoznak. De ebből nem következik az eleve rosszaság, a megátalkodottság és az előre kiterveltség.

Mégis, miért érzik úgy felnőtt emberek, hogy verbálisan meg kell semmisíteni egy segítségre szoruló gyermeket?

A válasz egyszerű. Alapvetően az érzelmei irányítják az embert. Legtöbben felületesen olvasnak, a részletek már nem érdekelnek sokakat, így a hírek címei alakítják az érzelmeiket.

Meghalt Zara, Kecskemét kedvenc szurikátája

Elpusztult a vadaskert vemhes szurikátája, miután egy iskolás földhöz csapta

Egy iskolás gyerek földhöz vágta Zarát, a kecskeméti vadaskert vemhes szurikátáját, bele is pusztult

Egy látogató agyonverte a Kecskeméti Vadaskert szurikátáját

A cikkeket a szurikátáról készült kedves fotókkal illusztrálják. Olyan emberi jellemzőkkel ruházzák fel a kis állatot, ami természetesen csak az állat idealizálását szolgálja. Mindezzel pedig már-már azt sugallják, mintha a kisfiú olyan lényre „támadt” volna, „aki” egyenrangú vele. Itt sokan már nem gondolkodnak, csak eszeveszett módon cselekedni akarnak, ha máshogy nem, akkor verbálisan.

HELLÓ, ÁLLJUNK MÁR MEG!

A kisfiú nem akart rosszat, és nem egy ember ellen vétett gondatlanul. Igen, nagyon fontos a gerinces állatok védelme, fontos az állatkínzás elleni küzdelem! De itt és most nem erről van szó! Itt és most egy szerencsétlen, gondatlan balesetről van szó, ahol egy kiskorú rosszul döntött. Ez az élmény meghatározza majd későbbi tetteit, cselekedeteit, biztos, hogy tanul belőle.

Azonban nagy az esély arra is, hogy meginog a bizalma a felnőttekben, mert az a hangos kisebbség, amely készen áll a gyermeklincselésre, a nyelvi agresszió legocsmányabb eszközeit használja és nem veszi észre, hogy mindezzel örök sérülést okoz a rosszul döntő kisfiúnak.

 

FRISSÍTÉS:  A blogposztot most kivételesen azért nem lehet kommentálni, mert nem kívánok nyilvánosságot adni a gyermek elleni nyílt nyelvi agressziónak. Kérem mindenki megértését.

komment

ZAKLATÁSI ÜGYEKBEN IS SEGÍTHET A MEDIÁCIÓ

2017. november 09. 10:08 - Baricz Árpád

Szélsőséges konfliktusok is kezelhetők bíróság nélkül, speciális kommunikációs technikákkal

Zaklatás - Forró, az egész társadalmat foglalkoztató témává vált az utóbbi hetekben ez a fogalom. Ismert, nagy művészek váltak a társadalom szemében páriává, ezzel együtt pedig az áldozatok vagy túlélők is pokoljárásba kezdtek, hiszen sokan durva, alpári hangnemben hibáztatták őket. Ezekben a történetekben újból sérülnek az áldozatok, az elkövetők pedig nem biztos, hogy igazán számot vetnek cselekedetükkel. A patthelyzet állandóvá vált, miközben lenne megfelelő segítség a zaklatási esetekben is, méghozzá a mediáció, magyarul közvetítés. Ez a speciális kommunikációs technika, mint alternatív vitarendezési eljárás még mindig nem eléggé ismert hazánkban. Zaklatások áldozatait és elkövetőit is megfelelő megoldáshoz segítheti egy tapasztalt, szakavatott mediátor. Erről is beszélgettem a transzformatív mediációt Magyarországon sikeresen alkalmazó, elismert szakemberrel, dr. Juhász Éva Anna mediátorral, trénerrel és jogásszal.

dr_juhasz_eva_anna.jpg

dr. Juhász Éva Anna

Az egész országot megrázó zaklatási ügyek kapcsán a nyilvánosság előtt már többen jelezték, például dr. Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület elnöke, hogy fontos lenne a mediációt bevonni ezen ügyek kezelésekor. Ön is lehetségesnek tartaná a segítségnyújtásnak ezt a formáját?

– Igen, lehetségesnek tartanám. Természetesen most nem egy ügy kapcsán mondom ezt, hiszen részletesen kellene ismerni a körülményeket, hanem általában a zaklatások kapcsán. De az nagyon fontos, hogy a zaklatási ügyek jellegéből adódóan mindenképpen nagy körültekintés mellett lehet csak mediálni.

A mediációnak több típusa van, Ön melyiket választaná zaklatási ügyekben?

A legeredményesebben a resztoratív, vagyis az úgynevezett helyreállító mediáció tudja kezelni ezeket az eseteket. A nagy nyilvánosság előtt megjelenő normasértések pedig mindenképpen a közösség bevonásával orvosolhatók, ezt biztosítja a resztoratív konferencia

Pontosan mit is jelent a resztoratív mediáció?

A helyreállító, vagyis resztoratív mediáció alapja mindig egy szabálysértés. Van egy normasértő cselekmény, van egy elkövető és egy áldozat. A büntetéssel, a büntető eljárással kapcsolatos szociológiai kutatások során arra a megállapításra jutottak, hogy amikor egy elkövetőt a jog eszközeivel megbüntetünk, akkor nem, vagy csak kevéssé figyelünk az áldozatot és a közvetlen környezetét (közösség) ért károk helyreállítására. Másrészt, a megtorló célú büntetés nem az úgynevezett reintegratív – a szabálysértő felelősségvállalása és helyreállítás mellett a társadalomba való visszatérés lehetőségét biztosító - szégyenérzetet, hanem a megtorlásra, büntetésre összpontosító szégyenérzetet fogja kiváltani az elkövetőből, hiszen nem kell szembesülnie az áldozattal, azzal, hogy valójában mit okozott a cselekményével, nem éli meg azt az érzelmi folyamatot, ami egy valóságos bocsánatkérést, valóságos szégyenérzetet tud kiváltani. A resztoratív mediációnak az a célja, hogy az elkövető elvállalja és megbánja tettét, tudatosodjon benne cselekményének valós következménye, tegyen valamilyen vállalást a helyreállítás érdekében, mindezt úgy, hogy a folyamat során megtarthassa méltóságát, s természetesen a helyreállítást szolgáló cselekményt teljesítse is.

 – Ebben a helyzetben mi a szerepe az áldozatnak?

 Az áldozatoknak is szükségük van arra, hogy elmondhassák történetüket, hogy meghallgassák őket, biztosítsák őket, hogy nem az ő hibájuk az, ami történt, hogy elismerjék az őket ért sérelmet. A resztoratív mediációban a legjellemzőbb kérdések nem arra irányulnak, hogy ki a bűnös, hogyan lehetne megbüntetni, hanem hogy kit ért kár, és hogyan lehetne a dolgokat helyrehozni. A resztoratív mediációban, a bírósági eljárással szemben, nemcsak az elkövetőn, hanem az áldozaton is ott lesz a hangsúly. Ugyanakkor nem lesz egyenrangú a helyzet, mint a civil mediációban, mert az elkövető csak úgy vehet részt a resztoratív mediációban, hogy vállalja a felelősséget a tettéért. Emiatt az egyensúly megbillen az áldozat irányába. A resztoratív folyamatban az áldozat és az elkövető is hozhat egy-két támogatót is. Ők olyan személyek, akik fontosak az elkövető számára, akik az elkövető pozitív tulajdonságait és értékeit hangsúlyozzák, ugyanakkor objektíven tudják megítélni az elkövető cselekedetét. Az áldozat oldalán pedig olyan személyek, akik támogatni, erősíteni tudják az áldozatot ebben a számára nehéz helyzetben. A nemzetközi resztoratív irodalom azonban felhívja a figyelmet arra, hogy szexuális zaklatási ügyekben nagyon nagy körültekintéssel és nagy tapasztalattal, szükség esetén professzionális segítség, például pszichológus jelenléte mellett lehet resztoratív mediációt levezetni.

 – Hogyan végződik a folyamat?

A végső eredményt írásba foglalják, melyet mindenki aláír. A resztoratív folyamatnak van egy záró szakasza is, ami fontos rész, ez az úgynevezett reintegratív szakasz. Ha az elkövető vállalta a felelősséget, találtak közösen egy megoldást és azt teljesíti is, akkor visszakerülhet abba a közösségbe, amiből a normasértő cselekménye miatt kikerült.

 – És mi lesz az áldozattal?

– Ez az egész eljárás az áldozat szempontjából is nagyon fontos, lelkileg felszabadító, hiszen az áldozat bele tud ragadni az áldozat szerepbe és évekig hurcolhatja magával. A resztoratív mediáció pedig feloldja ezt a lelki terhet. Ebben az eljárásban mindig kell utánkövetés, hogy ellenőrizhető legyen, valóban teljesültek-e az elkövető által vállaltak. Ezt a mediációt egyébként munkahelyen, például fegyelmi ügyekben is nagyon jól lehet alkalmazni.

 – A resztoratív konferencia mennyiben különbözik az eddigiektől?

– Itt már a közösség képviselőit is bevonják a folyamatba, ez a legformálisabb eljárása ennek a módszernek. A konferenciát az eseményt levezető facilitátor részletesen előkészíti. Például összeállítja a résztvevők listáját, és mindenkivel külön beszél. Mindenkit tájékoztat, hogyan zajlik a konferencia, és felteszi neki azokat a kérdéseket, amelyek majd ott is elhangzanak. A konferencia első része nagyon kötött. Ebben a szakaszban válik egyértelművé, hogy kit hogyan érintett az eset. Először az elkövető, majd az áldozat és támogatóik, aztán a közösség képviselői válaszolnak a kérdésekre. Ezután kötetlenebb megbeszélés zajlik arról, mi legyen a jóvátétel. A folyamat írásos megállapodással zárul, amelyet minden résztvevő elfogad és aláír. A legvégén egy kötetlen beszélgetés ad alkalmat arra, hogy az érintettek közötti kapcsolatok helyreállhassanak.

Fontos lenne, ha a mediáció, mint speciális kommunikációs technikák alkalmazása, elterjedtebbé válna hazánkban is. Képzett mediátorok ezres nagyságrendben tudnak, tudnának országosan segíteni. Mennyire ismert Magyarországon a mediáció?

– Sajnos egyáltalán nem ismert. Én már több mint 10 éve dolgozom ezen a területen, kilenc éve tanítom. A jövő konfliktuskezelési módszere. Ebben hiszek! De még mindig tízből kilenc ember nem ismeri.

Mi az oka?

– Nálunk sokan még mindig tartanak a pszichológustól is. „Én nem vagyok beteg, minek járjak pszichológushoz?” – mondják sokan. Hasonlóképpen a legtöbben nem látják be, hogy egy konfliktusban segítséget lehetne kérni, használni lehetne a mediációt. Kulturális hagyománya nem igazán van hazánkban a mediációnak. A másik probléma az lehet, hogy a mediáció felelősségvállalást is jelent, talán ez sem annyira vonzó. Jelentősebb hagyománya ennek például az ázsiai országokban és meglepő módon az afrikai törzseknél, az indián közösségeknél van. Ezekben a kultúrákban gondolják azt, hogy a konfliktus nem csak két ember ügye, hanem az egész közösségé. Ez a szemlélet nincs meg nálunk, sőt, ahogy a társadalmunk atomizálódik, egyre inkább az egyén számít magának és a közösség kevésbé. Igen, sajnos nincsenek valódi közösségeink. Nagyon nehéz közösségeket fenntartani, működtetni.

Talán a bizalomhiány is közrejátszik…

– Igen, iszonyatos nagy bizalom kell ahhoz, hogy elmenjek egy szakemberekhez és azt mondjam: „Most segítségre lenne szükségem. Ezt mi nem tudjuk megoldani.” Sokszor hallom a következő kifogást is: „A barátainknak elmondtuk, azok sem tudtak segíteni, akkor egy idegen hogyan tudhatna?” Csak azt felejtik el, hogy egy barát érzelmileg már réges-rég bevonódott a konfliktusba, egy mediátor pedig a konfliktussal nem érintett.

Ön egy új típusú mediáció, a transzformatív mediáció egyik hazai alkalmazója. Ennek a módszernek melyek az előnyei a klasszikus, facilitatív mediációval szemben?

– Mi nem abból indulunk ki, mint a klasszikus mediáció, hogy a felek minél gyorsabban megállapodáshoz jussanak, ami még megfelel nekik. Ebben segít nekik kommunikációs eszközökkel, módszertannal a mediátor, illetve a keretek betartásával. A transzformatív személet ennek a kritikájaként jött létre. Ez a legfrissebb mediációs irányzat, ami jellemzően elterjedt. Ez a szemlélet azt mondja, hogy a konfliktusnak vannak okai – viselkedésünket motiváló szükségletek, pl. elismerés, biztonság sérülése – és mi ennek az aktuális konfliktusnak az okaival is foglalkozunk. Nagyon fontos, hogy az aktuális konfliktusról beszélünk. Másrészt a fókusz a konfliktusban álló felek között egy együttműködésen alapuló interakciónak, egymásra kölcsönösen ható viselkedésnek a pozitív irányba való átalakításán van. Ha ez az átalakulás létrejön a mediációban, akkor a felek kommunikációja is javul, ami elvezet a megállapodáshoz is. Ez a megállapodás tartósabb lesz, mint egy érzelmekkel nem foglalkozó, megállapodás centrikus mediációban megszületett megállapodás.

Hol van létjogosultsága a transzformatív szemléletnek?

– Ahol kapcsolat alapú konfliktus van, azaz a személyes kapcsolat megromlása okozza a konfliktust, akkor azt gondolom, hogy mindenképpen a transzformatív szemléletnek van létjogosultsága. Ha most belegondolunk, ez nem csak a családról szól, hanem munkavállalók közötti, akár két vállalkozás vezetője közötti konfliktus is eredhet a személyes kapcsolat megromlásából.

A transzformatív azt jelenti, hogy átalakít, átalakító. A mediátor mit alakít át?

– Az aktuális konfliktussal kapcsolatos attitűdöt akarom átalakítani. Nem teljes személyiségváltozást, amelyet egy terápia próbálna meg. Ezért nehéz is ez az irányzat, hogy nehogy belecsússzunk abba, amihez mi nem értünk. Nem is ez a célunk. Ha kinyitunk egy ajtót, be kell tudni csukni is. A facilitatív irányzathoz képest azonban mindenképpen mélyebb dologról van szó. Dolgozunk az érzelmekkel, mert azt mondjuk, hogy az érzelmekkel fejezik ki a felek azokat a szükségleteiket, ami abban az aktuális konfliktusban sérült vagy nem elégült ki. Ha a szükségletekre a felek kapnak választ, vagyis végighallgatta a másik felet, megtudta, hogy a másiknak mit okozott ez a konfliktus, átgondolta, hogy vajon hogy vagyok én ebben a konfliktusban, vajon miben vagyok felelős a konfliktusért, akkor egészen más alapon fogják a felek folytatni a beszélgetést. Ennek hatására alakulhat ki egy jó, betartható megállapodás. Viszont ha a szükségletekre nem kaptak választ a felek a mediációban, akkor a konfliktus ki fog újulni

Sok esettel találkozott már évtizedes tapasztalata alapján. Ha el lehet mondani, kérem, ossza meg az olvasókkal, hogy mely esete volt olyan sikeres, amire azt lehet mondani, hogy ezért éri meg mediátornak lenni.

– Sok ilyen van. Egy áruházi lopással induló kamasz mediáció volt talán a legfontosabb számomra. Egy tini lány és édesanyja között alakult ki egy konfliktus. Nagyon jó tanuló volt a kislány, majd hirtelen három tantárgyból is bukásra állt. Nagyon nagy tétje volt a mediációnak. Arról volt szó, hogy egyáltalán családban tud-e maradni a tinédzser. A mediációnak köszönhetően nem kallódott el.

komment

MOST MUTASD MEG!

2017. október 19. 23:18 - beszédírók

Máris megbukott a Víg, Marton és a Színművészeti

Ez tragédia. Abban az értelemben is, hogy mindenképpen értékvesztéssel jár Sárosdi Lilla bátor kiállása. Már most kimondható, hogy a Vígszínház, Marton László, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem jó hírneve megtépázódott, és további értékvesztés várható. A szervezetek és a főrendező kríziskommunikációs megoldásai – már most látható – elhibázottak.

Ez az írás nem kíván részletes kríziskommunikáció elemzést adni. Arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy ha két alapérték sérül a kommunikáció során, akkor végzetessé válhat a folyamat. Itt az őszinteség, pontosabban a „Ne hazudj!" parancsának figyelmen kívül hagyása, valamint az erkölcsi válaszokat megkerülő jogászkodás okozza a tragédiát.

 2017_10_19_scary-1217501_960_720.png

Marton László tagadása

"Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére. "

Marton László - Hivatalos nyilatkozat. 2017.10.19.

Feltehetőleg a legnagyobb hibát ebben a közleményben követte el a színházi életben nagyágyúnak számító főrendező. Tagad és a jelek arra mutatnak, hogy hazudik. Egyrészt már az elmúlt napokban érzékelhető volt, hogy többeknek is el kellett szenvedni ugyanannak a „nagyrendezőnek” a zaklatását. Másrészt a közösségi oldalakon kering Dettre Gábor filmrendező bejegyzése, amely megerősíti Sárosdi Lilla szavait, illetve nyilatkozott Schilling Árpád rendező, a zaklatási botrányt elindító színésznő férje a Hír TV-ben , hogy sokaktól kaptak információt arról, hogy Marton László másokat is zaklatott.

2017_10_19fb.jpg

Persze jogilag talán magyarázható Marton kommunikációja (bár az eset már elévült), csak arról felejtkezik el, hogy erkölcsileg teljesen megsemmisülhet a közvélemény előtt, dicstelenül fejezve be a nyilvánosság előtt pályáját.

 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem jogászkodása

Az intézmény annak ellenére sem kívánja magát védeni és belső vizsgálatot indítani, hogy egyik tanára keveredett zaklatóként gyanúba. Közleményükben valótlanságot is állítanak, amikor azt írják:

„...az egyetemnek nincs joga lépni az ügyben.”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőségének állásfoglalása

Budapest, 2017. október 19.

Hát hogyne lenne! Talán nem hallottak a belső vizsgálat intézményéről? Nem érzik, nem látják, hogy az egyetem jó hírnevét nem tudja a jogszolgáltatás megvédeni? A közvélemény számára egyértelmű a kérdés, miért nem tesznek meg mindent a helyzet tisztázására (pl. hogy Marton most zaklathat-e diákokat az egyetemen). A médiafogyasztókat az érdekli, hogy jó és rossz között tud-e az egyetem vezetése különbséget tenni. Az intézmény hírnévcsökkenését erősíti a diákok által elindított aláírásgyűjtő-kampány is. Ez egy olyan gesztus a hallgatóktól, amelyben nemcsak Marton Lászlótól határolódnak el és kérik felfüggesztését, hanem indirekt módon kifejezik nemtetszésüket az egyetem vezetésének az ügyben meghozott döntésével kapcsolatban is.

 2017_10_19_hallgatok.JPG

 

A Vígszínház maszatolása

A Víg közleménye nemcsak a legalapvetőbb kríziskommunikációs, de sajtókommunikációs feltételeknek sem felel meg. A közzétett két mondat a konkrét eset kapcsán értelmezhetetlen. Sőt, akár értelmezhető Marton Lászlót védő proklamációként is. Mivel itt sem egyértelmű a jó és a rossz közötti különbségtétel, a közvélemény számára csak gyanús maszatolásként hat a Vígszínház kommunikációja.

 2017_10_19vig.JPG

A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Vígszínház vezetése, valamint Marton László évadról-évadra a világirodalom legnagyobb erkölcsi és sorskérdéseivel foglalkoznak. A legnagyobb tragédia az, hogy a magyar társadalmat ennyire felkavaró ügy drámaiságát fel nem ismerve, az egyetemes emberi értékeket félresöpörve valami nagyon kisszerű módon védik a védhetetlen, és még azt sem veszik észre, hogy ezzel saját jó hírnevüket is besározzák.

Baricz Árpád

komment

(ÁL)SZENT PROVOKÁCIÓ

2017. szeptember 06. 14:55 - beszédírók

Veres András katolikus püspök nagy nyilvánosság előtt ráront a lombikbébi-programra, majd 14 nap múlva ad egy interjút, ahol rácsodálkozik a reakciókra. A profi kommunikátor nincs tisztában a média XXI. századi működésével vagy csak egy hiteltelen lelki provokátor?

– Püspök úr, mit szólt ahhoz az áradathoz, amit a megnyilatkozása elindított?

– Váratlanul ért ez a fajta reakció, annál is inkább, hiszen ez a szentbeszédemnek egy részlete volt – hangsúlyozta Veres András.

Kisalföld.hu – 2017.09.04. Glüch Csaba

Egy nemzeti ünnep egyházi cselekményének főszónokát hogyan érheti váratlanul a mindenkit nagyon közelről érintő téma ostorozása? Ne feledjük el, a püspök, bizony, ebben a szerepében nemcsak a hívőkhöz, hanem a nemhívőkhöz is szólt, hiszen beszédekor jelen volt többek között a köztársasági elnök, nagykövetek, világi és egyházi diplomaták, otthon pedig televíziónézők sokasága látta-hallgatta. A főpásztor olyan kivételes médiahelyzetben volt, akinek a szava elérhetett akár több millió emberhez a helyszíni televízió-közvetítésnek, a híradók TV- stábjainak, a nyomtatott és az online médiumok tudósítóinak köszönhetően.

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben…

Veres András püspök beszéde, részlet – 2017.08.20. – Budapest

Először talán arra lehet gondolni, hogy a Magyar Püspöki Konferencia elnöke nem ért a médiához. Valamilyen rejtélyes ok miatt nem vett részt médiatréningen, nem tud róla, hogy beszédét nemcsak a helyszínen, a televízión keresztül, de online formában is szinte azonnal megismeri a világ. Egyes kijelentéseit, erős retorikai fordulatait elemezni fogja a sajtó, csámcsogni fog róla a bulvár, szétszedik a bloggerek, sőt esetleg a katolikusok közül több ezren, tízezren is felháborodnak nyakatekert, agresszív és befejezetlen gondolatán. Nem tudja, hogy ilyen médiaszerepléseknél meg kell határozni azokat a legfontosabb üzeneteket, amiket – megfelelő módon – sikeresen célba akar juttatni.

De ne legyünk álnaívak. A püspök kiváló elme, elég sokáig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt, vagyis munkaköre szerint kapcsolatot kellett tartania valamilyen szinten a médiával,  egyetemi docensként és a római Pápai Magyar Intézet rektoraként jó ismerője a sajtónak. Ebből pedig az következik, hogy tudatosan provokált. A fondorlat ott jelentkezik, hogy a szentbeszédben csak egy fél gondolatot mondott, és nem fejtette ki a kérdésről az álláspontját. Ez a retorikai technika arra jó, hogy felkorbácsolja az indulatokat, kieressze a palackból a szellemet.

De miért tette mindezt? Nem lehet tudni, egyelőre legutóbbi nyilatkozatával, ahol arra utal, hogy váratlanul érte a reakció, hiteltelenítette önmagát és a helyzetet is. Hiszen vagy médiakommunikációs oldalról alkalmatlan, vagy nincs tisztában a társadalom és sok-sok katolikus eltérő véleményével

Azonban van még egy hiteltelenítő tényező is, ez pedig nem más, mint az, hogy olyan kérdésben akar „észt osztani”, amely kérdéssel – mivel nem családos – a gyakorlatban nem találkozhatott.

Egyébként pedig ideje lenne minden közszereplőnek komolyan venni a nyilvános beszédeket!

komment

A SZAMOS ZSENIÁLIS TERMÉKELHELYEZÉSE

2017. augusztus 18. 21:51 - beszédírók

Ma egyszerre két jelentős olvasottságú online médium is tesztelte az ország tortáját. Érdekes módon nem Vaslóczki Orsolya budapesti cukrász által készített „Balatoni Habos Mogyoró” elnevezésű édességét (Horváth Cukrászda Kft. alatt futó Sugar! Design Cukrászda alkotása) vették górcső alá, hanem az eredeti recept alapján a Szamos Cukrászdában megalkotott terméket. Mind az Index mind a hvg.hu jó nagy képen tette egyértelművé, hogy kitől kapta az ajándék tortát.

 index_szamos.JPG

Erre szokták azt mondani: Ögyes, nagyon ögyes! A Szamos tud valamit...

hvg-szamos.JPG

komment
süti beállítások módosítása