Javában folynak az érettségi vizsgák, így mind kronológiai sorrendben haladva, mind a napi aktualitást figyelembe véve adja magát, hogy sorozatunk most következő része a gimnáziumi kommunikációs oktatással foglalkozzon. Ezt a hatalmas, önálló könyvre is elegendő témát egy mondatban talán így lehet a leginkább összefoglalni: Tisztelet a kivételnek.

 

A gimnázium minden szempontból a legideálisabb terep a retorikai és kommunikációs készségek fejlesztésére. A korosztály, a tanulói állomány, azaz a tudás és érdeklődés tekintetében valamilyen szinten összeválogatott gimnazista társaság megkívánná, hogy a tananyag szerves része legyen a retorika és a tágabb értelemben vett kommunikáció is – gondolok itt a vizuális kultúrára és a mára el- és kikerülhetetlen mediatizált környezetre.

Ettől azonban sajnos nagyon messze vagyunk. Még a magyar nyelvű emelt szintű képzés során is legfeljebb Cicerót említik meg a tanárok, hogy igen, ők kezdtek el szónokolni, majd történelemórán hallunk még annyit, hogy Kossuth egyébként elég tehetséges volt a retorika területén. Ebből kifolyólag nem is csoda, ha nem túl érdekfeszítő ez a téma az egyébként hatalmas tudáshalmazt magába szívó, és mindenhonnan milliónyi ingert kapó nagykamaszok számára. Meg egyébként is, ha ezt a szemükbe kapnák, mármint hogy nagykamaszok, attól egyből összedőlne a világ, nemhogy ha még kötelezően rájuk is erőltetnének holmi ókori kövületeket. És valószínűleg itt gyökerezik a félreértések alapja. Nem biztos, hogy minden tantárgynál jó módszer az időrendi sorrendben történő oktatás, valószínűleg az irodalomtanítás is sokkal sikeresebb lehetne, ha a megfelelő olvasmányt a megfelelő korosztálynak tanítanák, de ez egy másik poszt témája…

Tehát ha megfordítanánk, és úgy közelítenénk a szónoklás művészetéhez, hogy Brad Pitt is ezzel kezdte a gimiben, fogadjunk, hogy az egyik legnépszerűbb fakultáció lehetne, függetlenül attól, hogy retorikának, szónoklatnak vagy disputának hívnánk a foglalkozást?! Amerikában, az angolszász területeken, de akár Nyugat-Európa más országaiban is ugyanis mind a mai napig óriási hagyománya van a retorikának, nemhogy kötelező tantárgy, de a diákok imádják, sőt, a legnevesebb színészek, cégvezetők és politikusok önéletrajzából nem is hiányozhat egy dobogós eredmény valamely rangos szónoki vagy vitaversenyről.

Valódi önálló gondolatok kifejtésére a mai napig is talán az idegen nyelvű órákon van a legtöbb lehetőség, ahol egy-egy teljes tanóra is eltelik azzal, hogy beszélgetnek. Persze itt a cél az, hogy mindez idegen nyelven történjen, és ezt gyakorolják, de egy-egy téma kapcsán egész szép kis párbeszédek, szituációk alakulhatnak ki.

Az új érettségi rendszer ezen azonban már változtat valamit, hiszen sokkal inkább kíváncsi a vizsgázó gyakorlati megoldó képességére, mint egy-egy bemagolt leckére, vegyük csak alapul a magyar vagy történelem tárgyakat. Itt bizony teljesen ismeretlen szövegeket is tudni kell elemezni, sőt, már nem félnek a napi aktualitású témákhoz sem hozzányúlni. Ami jó, sőt kifejezetten hasznos. A kérdés már csak az marad, hogy maga az oktatási rendszer is alkalmazkodik-e a vizsgarendszerhez? Hagyják-e és tanítják-e a diákot önálló véleményformálásra?

A másik kritikus pont a kommunikáció területén – a retorika és a véleményformálás mellett – a média. Itthon annak is örülhetünk, ha egy gimnáziumban van sulilap, esetleg valamilyen filmes szakkör vagy egy alapfokú médiaoktatás. Mondjuk, magyar órán elmondják az újságírói műfajokat – és ez már nagy teljesítménynek tekinthető. Ma azonban az ettől sokkal mélyebb jellegű oktatás is elengedhetetlen lenne ezen a területen, hiszen a most felnövő generáció számára már nemcsak az újság, hanem a TV, rádió és leginkább az internetes hírforrások válnak az első számú információs bázissá. Ha azonban nem ismerik az alapvető sajtóműfajokat, technikákat, mechanizmusokat, nem is fogják tudni használni, sem felhasználni, de ami még szomorúbb, hogy könnyen megvezethetővé, manipulálhatóvá is válhatnak. Hiszen a média hatalom. És azt használni kell, ráadásul tudni kell használni. Az iskolák ezen a területen ott követik el a legnagyobb hibát, hogy még speciális, szaktudással rendelkező óraadó tanárokat sem alkalmaznak. De hamarosan talán ez is bekövetkezhet.