Hogy Schmitt belemegy porig aláztatásába és teljes megsemmisítésébe, szíve joga. Posztunk az elsők között volt, amikor az egyetlen elfogadható és járható utat írta le számára és stábja számára. A lemondás lehetőségét többször elhalasztva azonban nincs számára/számukra járható út, tettén és mondatain nincs az a kommunikációs csavar és csoda, ami segíthetne, arról a szintről pedig, ahová jutott, nincs retúrjegy, oda gyakorlatilag nemhogy a 4-es metró, de még csille sem jár.

 

Január óta azonban, különösen pedig a csalás, folyamatos hazudozás egyértelmű bebizonyosodása és a doktori cím elvétele után mindenki, aki tettét nem ítéli el, bűntárssá válik. A lista percről-percre nő, mely alól nincs mentség. Hiszen régóta tudjuk, hogy aki nem kommunikál, az is kommunikál. Vagy idézhetünk egy másik klasszikust is: vétkesek közt cinkos, aki néma. Igaz ez minden közszereplőre, minden tisztségviselőre, véleményvezérre, értelmiségire, doktorra és doktoranduszra, kommunikátorra, és igaz minden magyar állampolgárra.

 

A következmények nélküliség csak egy néma országban működhet. Ezért az elfogadhatatlant igenis szóvá kell tenni – mindenkinek, különben hiába várjuk az igazság pillanatát. 

 

A némaságnál már csak a hazugság fájóbb. A nyilvánvaló, egyértelmű hazugság, ami ráadásul egy csalást próbál meg felmenteni. Mindez 2012-ben a közszolgálati Magyar Televízióban. Az elkövető Obersovszky Péter egykori újságíró, televíziós szerkesztő-riporter, műsorvezető. Múlt időben. A tegnapi alakítás, műfajidegen megnyilvánulás, arccal és névvel vállalt gyalázat ugyanis csak egy dologhoz vezetett. Megszűnt újságírónak lenni. Azért, mert tette egyetlen újságírói műfajnak és az interjú alapszabályainak sem felelt meg. Azért, mert minden újságírói etikai szabályt megszegett és azért, mert 2012. március 30-án, péntek este 19:55-től a riporter szerepében a nézőt, azaz a magyar népet képviselte. De nem képviselte. És hazudott! Minden (ál)kérdésében, minden kimondott és sugallt következtetésében egyértelműen, direkt módon és tudatosan hazudott.

Többé nem tehet fel kérdést sem riportban, sem interjúban, függetlenségről régóta nem beszélhetünk nála, így gyakorlatilag egyetlen műfajban, talán egy vélemény rovatnál helyezkedhetne el valahol, de egy hazug ember véleményére ki kíváncsi? Ebből pedig egyértelműen csak az következhet, hogy újságírói léte megszűnt.

 

A sor a szakmán, az újságíró társadalmon, a szövetségeken és szakszervezeteken van, néma marad vagy egységesen elhatárolódik.