Intés az őrzőkhöz
S. tanár úr 25 évvel ezelőtt lebukott. Kiskorúak, pontosabban a gimnáziumi tanítványai ellen szexuális bűncselekményeket követett el, tudtuk meg egy részletes tényfeltáró riportból. Az is kiderült az írásból, hogy lebukása után az akkor magas presztízsű Magyar Televízióhoz került és tovább bűnözött. Negyedszázadot kellett várni arra, hogy – szükségszerűen – sok újságíró által is sejtett ördögi cselekedetei lelepleződjenek. Ezért nagy árat fizet a társadalom.
A médiának hatalma van. A médiát működtető újságírók ezzel a hatalommal élhetnek, és vissza is élhetnek. Ebben az esetben azonban nem éltek a nyilvánosság erejével. Feltehetőleg mai vezető képernyősök azokban a műsorokban, amelyeket S. szerkesztett, még tiniként próbálhatták ki magukat, nála kezdtek el televíziózni és szembesülhettek a hatalmát szexuális bűnözésre is használó vezetővel. Szerkesztők, újságírók, riporterek süthették le akkoriban a szemüket egy-egy S.-ről szóló sztori után vagy hessegethették el maguktól az MTV vezető beosztású munkatársa felől érkező „pletykákat”.
Azok az emberek, akik nap, mint nap professzionális módon foglalkoznak a társadalom tájékoztatásával, némák maradtak. Nem működött a jelzőrendszer, kiiktatódott a társadalom immunrendszerét aktiváló mechanizmus.
Miért?
Három nappal a cikk megjelenése után még mindig nem tematizálta az országos médiát az ügy, nincs látványos botrány.
Miért?
Egyetlen médium sem nevezte még nevén a tetteit elismerő elkövetőt.
Miért?
Talán van remény. Volt olyan újságíró, aki végre megírta a rettenetet, lassan, nagyon lassan elindul óvatosan a többi médiumban a téma jó-rosszabb feldolgozása. Ma este pedig az egyik közéleti műsorban az ügy apropóján egy általános problémákat feszegető beszélgetés végén a műsorvezető könnybe lábadó szemmel köszönt el.
Az embargónak vége, a veszteség felbecsülhetetlen.
„Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”