Jó lehet-e az a TV-játék, amelyet a köz pénzéből, a köznek szántak (feltehetőleg azért, hogy ez az 1849-ről szóló mese az embereket szórakoztassa), ha rossz a filmhang minősége, sokszor a színészi motyogás teszi érthetetlenné a jelenetet, no meg Pozsony is csak Sopron ikonikus főterével azonosítható? A film dinamikája, képi megoldásai pedig annyira unalmasak, hogy 10 perc múlva legszívesebben elkapcsolna az ember.
Komolyan fel lehet azt vállalni egy filmrendezőnek 2015-ben, hogy a nagyközönségnek készült TV-filmsorozatának (6 rész) a tempója iszonyatosan lassú, jelenetezése unalmas, ahol a hangminőség azt jelenti, hogy nem volt utószinkron, vagy ha volt, az észrevehetetlen? Ahol a látvány lesújtó? Hiszen Magyarország (Magyar Királyság) akkori fővárosát üres utcák, statisztéria nélkül bemutatott kihalt terek jellemzik. A XIX. századi fogadót pedig egy középkori, talán egy másik filmből megmaradt tákolmány ábrázolja.
Komolyan gondolja valaki, hogy a film alapjául szolgáló regény szerzője, Fehér Béla által teremtett (persze nem autentikus) XIX. századi magyar nyelv segíti a befogadót? Ugye, abban egyetértünk, hogy az Egri Csillagok sem azért lett sikeres film, mert veretes XVI. századi nyelven szólat meg a Dobót alakító Sinkovits Imre, vagy a Vicuskát megszemélyesítő, tündérien bájos Vencel Vera. Ezen a hatalmas költségvetéssel készülő és óriási médiafelületeken beharangozott filmen nemhogy az X, Y, Z generációk tagjai nem tudnak nevetni, de az idősebb nemzedék sem.
A színészi játékot egyedül a kiváló Haumann Péter képviselte, neki lehetett egyedül minden szavát érteni, neki hittük el, hogy vérbeli XIX. századi cukrász és egyben lányát féltő atya.
Megdöbbentő, hogy ma elkészülhet egy, az emberek többsége által nézhetetlen és befogadhatatlan sorozat, amely igényt tart az egyik legnagyobb nemzeti történetünk megformálására. Lehet, hogy lesznek Kossuthkifli-nézők még évtizedek múlva is, közel 15-en, de ebből nem következik az, hogy a közszolgálat ezúttal tartós cikket gyártott.
