Maszatolósnak érzem a BKK kapcsán megjelent, amúgy kiváló kríziskommunikációs értékeléseket, főleg az „etikus hekker”– problémakörrel kapcsolatban. A nagy közfelháborodást kiváltó feljelentés felturbózta a krízist, ami azonban nem kommunikációs hiba, jóval több annál.

A közvélemény előtt egyértelművé kell tenni, hogy egy krízist – általában – nem lehet kommunikációs eszközökkel megoldani. A válság felszámolása egy menedzsment vagy egy segítő szervezet feladata. Viszont a válságról való kommunikáció, a társadalom tájékoztatása, a válság szereplőinek a médiatérben való megjelenése, érdekeiknek képviselete már a válságkommunikáció tárgya.

Vegyünk egy példát. Teljesen egyértelmű, hogy árvíznél a gátszakadás által előidézett válságot a vízügy szakembereinek kell megoldania esetleg a honvédség, a katasztrófavédelem bevonásával. Viszont a gátszakadásról és annak elhárításáról szóló kommunikációt a szervezet szóvivője és kommunikációs munkatársai irányítják sajtóközleményt kiadva, sajtótájékoztatókat tartva, TV-rádió nyilatkozatok garmadát adva. Előfordulhat azonban, hogy egy rossz vízügyi döntés következtében olyan helyen is átszakad a gát, ahol sok százezer embert közvetlenül veszélyeztet vagy azonnal településeket semmisít meg. Ez a hibás szakmai döntés nagy károkat okoz, de nem lehet kommunikációs hibának minősíteni, és nem lehet kríziskommunikációs eszközökkel, más keretezést adva, újraértelmezve a történteket, kezelni a helyzetet.

A BKK-botrány kapcsán másodszorra is átszakadt a gát és településeket sodort el. Vagyis, az etikus hekker rendőrségi feljelentése és előállítása nem kommunikációs hiba, hanem stratégiai, a krízismenedzsment szintjén elkövetett bűn. Ez nem finomítható, nem átkeretezhető, nem átértelmezhető kríziskommunikációs technikákkal. Itt fel kell tenni a kezeket és el kell sunnyogni, mert a helyzet védhetetlen.

A helyzet alapvetően egyszerű és összetett, ezért okoz megsemmisítő károkat.

A BKK és a T-Systems bebizonyította, hogy a tőlünk nyugatra elfogadott pszichológiai, kulturális, társadalmi és etikai értékek nem számítanak. Ez nem kommunikációs hiba, hanem stratégiai bűn.

Baricz Árpád

A Magyar Úszó Szövetséget (MÚSZ) és elnökét – ha még valaki tartotta is valamire – most már teli szájjal ki lehet nevetni. Inkább azonban el kéne gondolkodni, hogy mi van a háttérben, hiszen egy országot nemzetközi szinten talán ennél jobban nem lehet megalázni, mint ahogy Gyárfás és kommunikációs csapata teszi a tegnapi műfütyi botrány kapcsán. Ez a skandalum több mint kínos, több mint szégyenletes, ez az érthetetlen névadás sokkal messzebbre mutat…

A píárral, kommunikációval nagyon vigyázni kell akkor, ha valaki a nemzetközi szintéren kíván sikeres lenni. Van egy olyan veszély, amellyel mindig számoljunk! Ez pedig nem más, mint a kulturális kód. Ez azt jelenti, hogy az egy kultúrához tartozók bizonyos nyelvi vagy nem nyelvi jeleket alapjelentésükön túl más jelentéssel is felruháznak. Például, ha Magyarországon valaki azt mondja a másiknak: „Szedjed a virgácsaidat!” Akkor ez nem azt jelenti, hogy rászólt a télapót segítő krampuszra tegező módban, hanem azt, hogy „kapkodd a lábaidat”, „menj gyorsabban”, hiszen itt a ’virgács’ szó a lábakat jelenti. Ezt a magyar kultúrához tartozók jelentős része megérti, nem kódolja félre. Minthogy az is természetes nagyon sokak számára, hogy ha meghallja az „Ó, ha rózsabimbó lehetnék” kezdetű dalt, akkor Süsüre gondol.

A fentiek miatt elengedhetetlen, hogy ha egy világverseny legfontosabb kommunikációs jelképét angolra fordítjuk, akkor nemcsak egyszerűen egy fordítógép, hanem az adott nyelvterület kulturális antropológiájával, kommunikációjával és természetesen fordítással foglalkozó szakember segítségét kérjük. Ennek hiányában nem tudjuk kikerülni a szakmai megsemmisülést.

Vizsgáljuk meg a jövőre Magyarországon megrendezendő vizes világbajnokság tegnap bemutatott Water Willy kabalafiguráját a fentiek figyelembevételével. Az egyik legfontosabb, interneten is elérhető angol nyelvű értelmező szótár a ’willy’ betűsorra a következőt dobja fel:

Itt érhető el a teljes szócikk

Mi áll tehát a MÚSZ újabb botrányának a hátterében? Mi áll tehát a Magyarországot nemzetközileg megalázó elnevezés hátterében? Mi áll tehát a világbajnokságot előkészítő kommunikációs csapat munkájának hátterében? Szeretném hinni, hogy a végtelen butaság, a hozzá nem értés és a primitívség.  A másik lehetőség a tudatos lejáratás lenne, amit nem tételezek fel. Ha ez így megy tovább, akkor felkészülhetünk, hogy a magyar olimpia kabalája a méteres kékeres lesz?

Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok és Gyárfás Tamás MÚSZ elnök közötti háború újabb csatájában az Audi látványosan az elnök mögé állt, legalábbis a sajtótájékoztatón külön roll up jelenítette meg a négykarikás autógyártó logóját. Nagy kérdés, hogy a cég tisztában volt-e vele, hogy egy nagyon kétesélyes válságkommunikációs helyzetben hangsúlyosan jelenítődik meg a logójuk.

Gyárfás Tamás és ami mögötte van - 2016.11.16. Fotó: Index.hu videóból

Többször foglalkozott már ez a blog a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) botrányos médiaszerepléseivel, most egy olyan részletre hívnánk fel a figyelmet, ami a szponzorok felelősségét mutatja.

A világklasszis úszónő Facebook-bejegyzésben szólította fel Gyárfás Tamást, hogy mondjon le úszószövetségi elnöki posztjáról. Ez a nyilvános kiállás válsághelyzetet teremtett az elnök számára, amelyet egy klasszikus válságkommunikációs eszközzel, egy sajtótájékoztatóval próbálta kezelni.

Egyértelmű a mai MÚSZ sajtótájékoztató médiavisszhangjából, a médiafogyasztók véleményeiből, a közösségi oldalak kommentjeiből, Gyurta Dániel és Kapás Boglárka megszólalásaiból, hogy Gyárfás Tamásnak nem sikerült hiteles válaszokat adni Hosszú Katinka felvetéseire, sőt több olyan retorikai hibát is elkövetett, amellyel önmaga kommunikációs pozícióját gyengítette. Álljon itt most erre két példa.

   „...az ember valakit meg akar simogatni és ráütnek a kezére”

index.hu videó 9:08

A hasonlat kontraproduktív, hiszen a Kiss László-ügy után, egy idős férfi egy fiatal nő úszószakmai kapcsolatát jellemezve simogatásról és elutasításról beszél – bármilyen jelképesen is használja ezt a retorikai alakzatot Gyárfás – azonnal szexuális áthallásokat generál kínos, nevetséges helyzetbe hozva önmagát.

„Térdeljek le? Ha kell, ezen múlik, letérdelek, jó fotó lesz”

index.hu videó 26:10

Itt is az a fránya szexuális jelentésbesugárzás, az újabb áthallás itt sem segíti a beszélőt. Hiszen az orális kényeztetések víziója nagyon erős átértelmezést kínál tálcán a hallgatók számára.

Lehetne további példákat hozni freudi elszólásokról Gyárfás monológjából és válaszaiból, de ennyi is éppen elég volt, hogy vereséget szenvedjen kommunikációs fronton az elnök. Azonban ez a kínos kudarc nemcsak az elnököt hozta egyre tarthatatlan helyzetbe, hanem a szponzorokat is. Az index.hu videóközvetítése segítségével mindenki megbizonyosodhat a sajtótájékoztató bántóan amatőr arculatáról. A fehér abrosszal leterített asztal mögött ülő emberek és a hátuk mögött minden esztétikai értéket mellőző két roll up a szponzorok logóival lehangoló látványt nyújtott. A megjelenített cégek olyan helyzetbe kerültek, amibe nem biztos, hogy szerettek volna. A második roll up-on az Audi szerepelt leglátványosabb és legfelismerhetőbb módon azt sugallva, hogy szembenáll egy világklasszissal és támogatást ad egy népszerűtlen úszóelnöknek.

Egyetlen cég sem kívánja saját imázsát rombolni, egyetlen cég sem szeretne ilyen helyzetbe kerülni. Gyárfás azonban nemcsak a vizuális kommunikációban próbálja a szponzorcégekkel hitelesíttetni magát, hanem monológjában is tudatosan emlegette fel a Szerencsejáték Zrt.-t, a Groupama Biztosítót vagy éppen a Porsche Hungariát.

Az Audi nagy hibát követett el, mikor hozzájárult ahhoz, hogy a sajtótájékoztató főleg Gyárfás Tamás személyes mentegetőzéséről szóljon. Egyrészt mindez azt mutatja, hogy még mindig nem elég tudatosan használják a PR-kommunikációt hazánkban válsághelyzet idején. Másrészt… abba nem is kívánok belegondolni, hogy az autógyártó cég hozzájárult ahhoz, hogy logója egy kínos médiaesemény legnagyobb vizuális eleme legyen.

Egyre nagyobb botrány kerekedik a Haszon Magazin e héten megjelent (2016.07.07.) 2016/7-8. számának 100 legjobb magyar orvost bemutató listája körül. Van olyan szakorvos, akit beválasztottak a doktorok százas krémjébe, mégis komoly szakmai aggályait fogalmazta meg a listával kapcsolatban. Blogunk az orvos-beteg kommunikáció oldaláról vitatja a lista értékét és hasznosságát.

Közhelynek számít, hogy minden lista szubjektív. Persze, hogy az, azonban, ha alapvető hibát követnek el a lista összeállításának szempontrendszere kapcsán, akkor értelmetlenné válik a sok hónapot és több újságíró munkáját felemésztő projekt.

A szerkesztők leszögezik, hogy „nem szerepelt a szempontok között a betegekkel való kommunikáció” (Haszon Magazin 2016/7-8.) Sőt idéznek egy meg nem nevezett főorvost, aki kollégájáról a következőket mondta:

„Nem szívesen találkozom vele, a betegek is félnek tőle egy kicsit a modora miatt. De szakmailag ő áll a csúcson. – hallottuk egyik főorvostól, amikor kollégáját javasolta.”

Haszon Magazin, 2016./7-8. szám, 12. oldal

Ez itt a baj! Ma már egyértelmű az orvoslásban is, hogy a kommunikáció a gyógyítás fontos eszköze. Jó kommunikáció nélkül egyszerűen nem lehet eredményes az orvos.

Norman Rockwell :Doctor and The Doll - Forrás: Penn Medicine

Az orvos-beteg találkozáskor a legelső „beszélgetés”, az úgynevezett anamnézis felvétele alapvető fontosságú. Orvosi körökben el is terjedt a mondás: „A jó anamnézis fél diagnózis”. Nagyon fontos a panaszok, esetleg előző betegségek megismerése, sokszor érdektelen részletek is sorsdöntőek lehetnek. Mindezt nemcsak a Dr. House epizódjaiból lehet tudni, hanem az orvostudomány egyes alaptankönyveiből is. 

A betegség kiderítéséhez, vagyis a diagnózis felállításához az anamnézisen kívül a különböző vizsgálatok eredményei és az orvos szakértelme is szükséges. Természetesen a vizsgálatok alatt is és a diagnózis közlésénél is fontos a jó kommunikáció.

Arról nem is beszélve, hogy a betegség megszüntetésekor, vagyis a terápia alkalmazásakor el kell érni, hogy a beteg együttműködő legyen az orvossal szemben. Bizony-bizony ez is csak jó kommunikációval lehetséges.

Jól láthatjuk tehát, hogy az orvos-beteg kapcsolatban is kiemelt, alapvető szerep jut a jó kommunikációnak.

Az az orvos, akitől félnek a betegek, a kollégák sem szívesen találkoznak vele, lehet bár kiváló specialista, fantasztikus szakember, de jó orvos biztosan nem. Aki nemcsak a testet, de a lelket is gyógyítja, vagyis megfelelő pszichológiai hozzáértéssel és kommunikációval közelít a beteghez, azt nevezhetjük igazán jó orvosnak. Biztosak vagyunk benne, hogy csak a pozitív és folyamatos kommunikáció lehet célravezető a gyógyítás során. Hogyan is különülhetne el a gyógyítás folyamatától az orvos és a beteg közötti párbeszéd, kommunikáció? Hogyan lehet egy orvos eredményes akkor, ha a beteg nem bizakodva, bizalommal fordul hozzá egy egyébként is kiszolgáltatott helyzetben, hanem félve, szorongva, esetleg még egy kis gyomorgörccsel is megspékelve? Ki szeretné legféltettebb „titkait”, például egy olyan kellemetlen testi tünetet – amit még a családja előtt is szégyell - egy olyan vadidegennel megosztani, aki mogorva, undok, esetleg nagyképű vagy „istennek” képzeli magát? Ki vágyik arra egy ilyen szituációban, hogy gorombáskodjanak vele vagy méltatlan helyzetbe hozzák?

A gyógyítás egy komplex folyamat. Kell hozzá beteg, orvos, egészségügyi dolgozók, gyógyszergyártók, gyógyászati és műtéti eszközök, egészségügyi intézmények… És az egész akkor működik eredményesen és hatékonyan, ha minden résztvevő között megfelelő, gördülékeny és őszinte a párbeszéd, röviden: jó a kommunikáció.

Természetesen sokan azt mondhatják, hogy mindez csak a blogbejegyzést írók véleménye, azonban vannak kutatások, amelyek rámutatnak a kommunikáció fontosságára és szerencsére az orvostudomány is hasonlóan gondolkodik, megnyugtató olvasni az alábbi gondolatot is.

 „A hatékony gyógyítás nélkülözhetetlen eleme a megfelelő kommunikáció. Ez teremti meg az orvos és a páciens közötti bizalomteljes kapcsolatot, ez teszi lehetővé, hogy az orvos megismerje a diagnózist megalapozó információkat, s ez szükséges ahhoz is, hogy a beteg megfelelően együttműködjön az orvossal.”

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet - Orvosi Kommunikáció

Aczél Endre a hír- és tényújságírás ikonikus figurája, az MTV Híradó és A Hét című műsorainak főszerkesztője, többek között Joseph Pulitzer-emlékdíjas, a publicisztikai műfaj jelentős egyénisége az egyik közösségi oldalon megjelent bejegyzéseiben a legdurvább lejáratás kommunikációs eszközeit használta a Kiss László által elkövetett szexuális bűncselekmény áldozatával szemben. A túlélő, Takáts Zsuzsanna megszólalása után egyértelműsíteni kell, hogy az a kommunikációs technika, amelyben meg kívánta erkölcsileg semmisíteni Aczél az áldozatot, az tudatos karaktergyilkosság volt.

Aczél Endre nemcsak megtagadta a hírújságírás alapszabályait és etikai normáit (több egymást nem ismerő független forrásból beszerzett információk, a másik fél meghallgatása stb. stb.), hanem 55 év után újból elkövette az áldozaton - kommunikációs és retorikai eszközök segítségével - a szexuális erőszakot. Lássuk a mocskolódás anatómiáját:

1) Hitelesíti önmagát:

Ismerem a szereplőket .... Egyébként akkor éjjel-nappal az uszodában voltam, és minden pletykát hallottam.

2) Az áldozat hiteltelenítése 1.: az áldozat szót idézőjelbe teszi a szövegben.

"áldozat"

3) Az áldozat hiteltelenítése 2.: az áldozat hamisan vádol.

Nem is akart ügyet csinálni, a szülei erőszakoskodtak.

4) Az áldozat hiteltelenítése 3.: az áldozat könnyűvérű volt.

Egy szülőnek nem épp élmény, hogy a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni.

5) A bíróság jogerős ítéletének hiteltelenítése 1.:

Eldöntötték, hogy áldozatot csinálnak abból, aki valószínűleg nem is volt az, és a példastatuálás vágyától hajtva, a bíróság helyt adott az óhajnak.

6) A bíróság jogerős ítéletének hiteltelenítése 2.:

Soha nem bizonyosodott be, hogy „lefogták”. Ezt csak szülői bíztatásra ő mondta a bíróság előtt.

7) Relativizál, hiszen a megerőszakol szót idézőjelbe teszi, s ugyanakkor általánosít, mert azt sugallja, minden lány ilyen volt akkoriban.

Fogalmatok sincs róla, hány úszócsaj és szép fürdőző lány volt, akit legalább három jóképű fiatal úszófiú „megerőszakolt”. Tömegével.

A 73 éves áldozat megszólalása – ha még valaki kételkedett is – egyértelművé teszi a helyzetet. Bár azóta bocsánatot kért, de azért azt látni kell, hogy Aczél Endre tudatosan, a nyilvánosságnak szánt hidegvérű és retorikailag kiszámított bejegyzéseivel karaktergyilkosságot követett el. Hogy miért, azt nem tudjuk, talán Kiss Lászlónak kívánt kommunikációs segítséget nyújtani, mint hiteles újságíró, talán mélyebb lélektani okai vannak. Mindez már másféle elemzést kívánna meg. Egy azonban biztos, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kötelessége lenne etikai vizsgálatot indítania. Ne feledjük, az áldozatnak 55 év után is el kellett szenvednie a mocskolódásokat, szembesülnie kellett azzal, hogy halálhírét terjesztették, a szocialista rendszerhez hű, magasabb beosztású szülők gyermekeként, hamis vádlóként és könnyűvérűként jellemezték. Ebbe a sorba állt be, áldozta fel szakmai tekintélyét Aczél.

A kép forrása: Kettős Mérce blog

FRISSÍTÉS: