Egyre nagyobb botrány kerekedik a Haszon Magazin e héten megjelent (2016.07.07.) 2016/7-8. számának 100 legjobb magyar orvost bemutató listája körül. Van olyan szakorvos, akit beválasztottak a doktorok százas krémjébe, mégis komoly szakmai aggályait fogalmazta meg a listával kapcsolatban. Blogunk az orvos-beteg kommunikáció oldaláról vitatja a lista értékét és hasznosságát.
Közhelynek számít, hogy minden lista szubjektív. Persze, hogy az, azonban, ha alapvető hibát követnek el a lista összeállításának szempontrendszere kapcsán, akkor értelmetlenné válik a sok hónapot és több újságíró munkáját felemésztő projekt.
A szerkesztők leszögezik, hogy „nem szerepelt a szempontok között a betegekkel való kommunikáció” (Haszon Magazin 2016/7-8.) Sőt idéznek egy meg nem nevezett főorvost, aki kollégájáról a következőket mondta:
„Nem szívesen találkozom vele, a betegek is félnek tőle egy kicsit a modora miatt. De szakmailag ő áll a csúcson. – hallottuk egyik főorvostól, amikor kollégáját javasolta.”
Ez itt a baj! Ma már egyértelmű az orvoslásban is, hogy a kommunikáció a gyógyítás fontos eszköze. Jó kommunikáció nélkül egyszerűen nem lehet eredményes az orvos.
Norman Rockwell :Doctor and The Doll - Forrás: Penn Medicine
Az orvos-beteg találkozáskor a legelső „beszélgetés”, az úgynevezett anamnézis felvétele alapvető fontosságú. Orvosi körökben el is terjedt a mondás: „A jó anamnézis fél diagnózis”. Nagyon fontos a panaszok, esetleg előző betegségek megismerése, sokszor érdektelen részletek is sorsdöntőek lehetnek. Mindezt nemcsak a Dr. House epizódjaiból lehet tudni, hanem az orvostudomány egyes alaptankönyveiből is.
A betegség kiderítéséhez, vagyis a diagnózis felállításához az anamnézisen kívül a különböző vizsgálatok eredményei és az orvos szakértelme is szükséges. Természetesen a vizsgálatok alatt is és a diagnózis közlésénél is fontos a jó kommunikáció.
Arról nem is beszélve, hogy a betegség megszüntetésekor, vagyis a terápia alkalmazásakor el kell érni, hogy a beteg együttműködő legyen az orvossal szemben. Bizony-bizony ez is csak jó kommunikációval lehetséges.
Jól láthatjuk tehát, hogy az orvos-beteg kapcsolatban is kiemelt, alapvető szerep jut a jó kommunikációnak.
Az az orvos, akitől félnek a betegek, a kollégák sem szívesen találkoznak vele, lehet bár kiváló specialista, fantasztikus szakember, de jó orvos biztosan nem. Aki nemcsak a testet, de a lelket is gyógyítja, vagyis megfelelő pszichológiai hozzáértéssel és kommunikációval közelít a beteghez, azt nevezhetjük igazán jó orvosnak. Biztosak vagyunk benne, hogy csak a pozitív és folyamatos kommunikáció lehet célravezető a gyógyítás során. Hogyan is különülhetne el a gyógyítás folyamatától az orvos és a beteg közötti párbeszéd, kommunikáció? Hogyan lehet egy orvos eredményes akkor, ha a beteg nem bizakodva, bizalommal fordul hozzá egy egyébként is kiszolgáltatott helyzetben, hanem félve, szorongva, esetleg még egy kis gyomorgörccsel is megspékelve? Ki szeretné legféltettebb „titkait”, például egy olyan kellemetlen testi tünetet – amit még a családja előtt is szégyell - egy olyan vadidegennel megosztani, aki mogorva, undok, esetleg nagyképű vagy „istennek” képzeli magát? Ki vágyik arra egy ilyen szituációban, hogy gorombáskodjanak vele vagy méltatlan helyzetbe hozzák?
A gyógyítás egy komplex folyamat. Kell hozzá beteg, orvos, egészségügyi dolgozók, gyógyszergyártók, gyógyászati és műtéti eszközök, egészségügyi intézmények… És az egész akkor működik eredményesen és hatékonyan, ha minden résztvevő között megfelelő, gördülékeny és őszinte a párbeszéd, röviden: jó a kommunikáció.
Természetesen sokan azt mondhatják, hogy mindez csak a blogbejegyzést írók véleménye, azonban vannak kutatások, amelyek rámutatnak a kommunikáció fontosságára és szerencsére az orvostudomány is hasonlóan gondolkodik, megnyugtató olvasni az alábbi gondolatot is.
„A hatékony gyógyítás nélkülözhetetlen eleme a megfelelő kommunikáció. Ez teremti meg az orvos és a páciens közötti bizalomteljes kapcsolatot, ez teszi lehetővé, hogy az orvos megismerje a diagnózist megalapozó információkat, s ez szükséges ahhoz is, hogy a beteg megfelelően együttműködjön az orvossal.”
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet - Orvosi Kommunikáció