Egy szegedi közvélemény-kutatás csak néhány százalékos eltérést mutatott Botka László baloldali és Kothencz János fideszes jelölt között. Az MSZP választmányi elnöke több, mint  20%-ot vert Kothenczre és majdnem kétharmados többséget szerzett a közgyűlésben a helyi önkormányzati választásokon. Így egyértelmű, hogy a megjelent közvélemény-kutatási adatok alapvetően kampánycélokat szolgáltak. A médiumok pedig nem leplezték le ezt a kommunikációs technikát.

A szegedma.hu hírportálon szeptember 4-én megjelent egy hír, mely szerint egy friss közvélemény-kutatás alapján a kormánypártok és a L.É.T. polgármesterjelöltje ismertségben és támogatottságban is komolyan megközelítette a szegedi szocialista városvezetőt. 2014. augusztus 21. és 27. között 611 fő, felnőtt korú szegedi polgár telefonos megkérdezésével készített az önkormányzati választáshoz kapcsolódó közvélemény-kutatást Szegeden a Tisza Lajos Közéleti Egyesület megbízásából a Leonardo Kft., az a Kft., amely magát a hírportált is kiadja.

Arra a kérdésre, hogy „Kire szavazna, ha most vasárnap lenne a polgármester-választás?”, az összes válaszadó 39,2 százaléka nevezte meg Botka Lászlót, 36,2 százalék Kothencz Jánost. 14,5 százalék a bizonytalanok, 10,1 százalék a választ visszautasítók aránya. Botka Lászlót egyébként a válaszadók 71,5, Kothencz Jánost 68,7 százaléka tartja a polgármesteri feladatra alkalmas személynek. A szimpátia kapcsán külön megjegyzendő, hogy Kothencz János a baloldali értékrendű szegedi lakosok, illetve Botka László támogatói körében is igen népszerű. A kutatók a szimpátiákat statisztikai próbával is összevetették, és azok között 95 százalékos megbízhatósági szinten nem találtak szignifikáns eltérést. A kutatás hibahatára 4 százalék, mely azt jelenti, hogy a kapott eredmény legfeljebb plusz-mínusz ilyen értékkel térhet el a realitástól.

Grafika és szöveg: szegedma.hu 

A hír megjelenésekor egyetlen médium sem kérdőjelezte meg ennek a kutatásnak a szakmaiságát (Reprezentatív minta? Valóban elvégezték?). Az adatokat kész tényként kezelték és hivatkoztak rá a helyiek és az országos orgánumok is. Többek között megemlítette – elfogadva az adatait – a nol.hu, megjegyezve, hogy Fidesz-közeli szervezet megrendelésére készült a kutatás. Az Index tudósításában már óvatosabb volt, "állítólagos" jelzővel jelölte a kutatást. Egyértelműen csak a SZEKA blog mutatott rá a kampány végén ennek a kutatásnak a tarthatatlanságára.

Persze a baloldalon is találunk olyan helyzetet, ahol egy közvélemény-kutatás kommunikációs célokat szolgált. Falus Ferencet így állították félre, noha egy későbbi kutatás ezt nem támasztotta alá, sőt az országos átlagnál jóval alacsonyabb budapesti részvételi arány fényében nyugodtan mondhatjuk, hogy hiba volt baloldali jelölt nélkül csatába indulni a baloldalnak a főpolgármester-választáson.

Válságkommunikációból pótvizsga

Az egyetemek, oktatási intézmények alapvetően nincsenek tisztában a válságkommunikáció eszközeivel, így fordulhat elő, hogy hírnevüket kockáztatják, és tekintélyvesztést szenvednek el. Erre jó példa, ahogy az ELTE eddig kezelte a gólyatáborában megerőszakolt hallgató esetét.

A válságkommunikáció legfontosabb lépéseinek egyike a gyorsaság, valamint a válság terjedésének megakadályozása és a szervezet jó hírnevének védelme. Ezt hagyták figyelmen kívül az ELTE kommunikációért felelős szakemberei.

A bűncselekmény 2014. augusztus 29-én történt. A SONLINE (Somogy Online) megyei hírportál augusztus 31-én írta meg, az országos online média szinte azonnal átvette a hírt. Hétfőn, szeptember elsején már egyre több részlet vált nyilvánvalóvá.

Keddre a hír már tematizálta az egész médiát (print, TV, rádió, online) és természetesen elérte a blogvilágot is. Nemcsak a bulvár napilapok címlapján jelent meg a téma, hanem a nyomtatott közéleti napilapok jelentős felületein, pl. a Magyar Nemzet is címlapon, vezető hírben foglalkozott az eseménnyel és az elkövető személyével. Kiderült, hogy az erőszakoló nem külsős, hanem az intézménnyel igencsak kapcsolatos személy. Ekkor adott ki egy közleményt az egyetem, ami már későnek bizonyult. A reputációvesztés megtörtént, sőt viharos gyorsasággal erősödött.

Szerdán ráadásul az is kiderült, hogy az ELTE HÖK-ben tudhattak az erőszakoló múltjáról. Ezután hívott össze az ELTE rektora 2014. szeptember 4-ére, csütörtökre egy sajtótájékoztatót, amin már kellő eréllyel léptek fel. Azonban az egyetemen esett folt (több száz média-megjelenés) már nehezen mosható le.

Ezt a sajtótájékoztatót hétfőn kellett volna összehívni, s akkor a szörnyű eset ellenére a bizalom, ami a jó hírnév alapja, nem foszlott volna szét.

Az egyetemeknek is látni kell – ugyanúgy, mint a nagy cégeknek –, hogy bárki, aki összefüggésbe hozható a szervezettel, jelentős károkat okozhat az oktatási intézmény jó hírnevének.

„az benne a gyanús, ami nem gyanús”

Balog miniszter tudatosan cselekszik a kamerák kereszttüzében. Balog miniszter ismeri azt a kommunikációs alaptételt, hogy legjobban a képi információ vésődik be az emberi tudatba. Balog miniszter tisztában van vele, hogy ha ő egy médiaeseményen az RTL Klub logójával ellátott mikrofont a földre teszi, és a kábelére rátapos, akkor a kormányt bíráló hazai és nemzetközi média számára tálcán kínál egy kapitális vizuális poént. Ez a geg allegorikusan azt jeleníti meg, hogy a Magyar Kormány a szólásszabadságot, a média függetlenségét lábbal tiporja. Akkor Balog miniszter igazából a kormány ellensége?

Az RTL KLUB híradós tudósításából egy képkocka - igen beszédes

Amennyiben Balog miniszter nincs tisztában mindazzal, amit eddig leirtunk, akkor alkalmatlan bármilyen médiaszereplésre.

Intés az őrzőkhöz

S. tanár úr 25 évvel ezelőtt lebukott. Kiskorúak, pontosabban a gimnáziumi tanítványai ellen szexuális bűncselekményeket követett el, tudtuk meg egy részletes tényfeltáró riportból. Az is kiderült az írásból, hogy lebukása után az akkor magas presztízsű Magyar Televízióhoz került és tovább bűnözött. Negyedszázadot kellett várni arra, hogy – szükségszerűen – sok újságíró által is sejtett ördögi cselekedetei lelepleződjenek. Ezért nagy árat fizet a társadalom.

A médiának hatalma van. A médiát működtető újságírók ezzel a hatalommal élhetnek, és vissza is élhetnek. Ebben az esetben azonban nem éltek a nyilvánosság erejével. Feltehetőleg mai vezető képernyősök azokban a műsorokban, amelyeket S. szerkesztett, még tiniként próbálhatták ki magukat, nála kezdtek el televíziózni és szembesülhettek a hatalmát szexuális bűnözésre is használó vezetővel. Szerkesztők, újságírók, riporterek süthették le akkoriban a szemüket egy-egy S.-ről szóló sztori után vagy hessegethették el maguktól az MTV vezető beosztású munkatársa felől érkező „pletykákat”.

Azok az emberek, akik nap, mint nap professzionális módon foglalkoznak a társadalom tájékoztatásával, némák maradtak. Nem működött a jelzőrendszer, kiiktatódott a társadalom immunrendszerét aktiváló mechanizmus.

Miért?

Három nappal a cikk megjelenése után még mindig nem tematizálta az országos médiát az ügy, nincs látványos botrány.

Miért?

Egyetlen médium sem nevezte még nevén a tetteit elismerő elkövetőt.

Miért?

Talán van remény. Volt olyan újságíró, aki végre megírta a rettenetet, lassan, nagyon lassan elindul óvatosan a többi médiumban a téma jó-rosszabb feldolgozása. Ma este pedig az egyik közéleti műsorban az ügy apropóján egy általános problémákat feszegető beszélgetés végén a műsorvezető könnybe lábadó szemmel köszönt el.

Az embargónak vége, a veszteség felbecsülhetetlen.

„Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

Ez a bátor újságírói kiállás?

A HVG.hu átlépett egy határt. Mert lehet és kell is egy demokráciában kritikával illetni a Miniszterelnökséget vezető minisztert. Lehet újságírói véleményként akár patás ördögnek is beállítani, sőt le kell leplezni -  ha vannak -  elfogadhatatlan tetteit. De azt a fotót, amin a miniszterelnök kezet fog Lázár János gyermekeivel, így megjelentetni, akárhogyan megjelentetni, aljasság.

Ez a fotó így megjelentetve (nem vagyunk hajlandók átvenni), kitakarva a gyermekek szemeit fekete sávval, szakmai hibának nem nevezhető. Ez szimpla aljasság. Hosszan elemezhetnénk, hogy ez a kép milyen mögöttes jelentéstartalmat hordoz, nem fogjuk. A szerkesztőség szégyene, hogy gyermekek (manipulált) képmását használja fel a politikai kommunikációban.

Ha már a szerkesztőségnél tartunk, akkor még egy képszerkesztési érdekességre hadd hívjuk fel a figyelmet a mai napon. A kormány beiktatásáról a sajtó 99%-a ki volt zárva. Minden szerkesztőség ezen háborgott, többek között a HVG.hu is. A karakán dolog az lett volna, hogy nem tudósítanak az eseményről semmilyen módon. De nem ezt tették (biztos a hírérték miatt), hanem átvették az MTI szövegét és fotóját. A fotóra miért volt szükség? Ezzel egy nap alatt kétszer bizonyították „bátor” kiállásukat.