Mesterházy Attila, az MSZP elnöke megbukott. Persze nem most, hanem sokkal korábban. Bár 2010 óta tudatosan építette fel imázsát egy profi kommunikációs csapat, az MSZP lemondott elnöke az egyik legjobb példa arra, ha a termék nagyon nem jó, akkor hiába minden PR- és marketingkommunikációs hókuszpókusz, a végén már a válságkommunikáció sem segíthet.

Nem elég vezetőnek lenni, annak is kell látszani (Fotó: mszp.hu)

Már a 2010-es kampányban látható volt, hogy Mesterházy Attila tudatosan építkezik kommunikációs szempontból. Bár még sokszor esetlenné sikerült az akkori kampányindító beszéde, mégis lehetett látni azt a kommunikációs és retorikai háttérmunkát, amely segítette profi politikusi imázsának kialakulását. Akkori blog bejegyzésünk részletesen elemezte ezt a beszédet.

Ez a profi kommunikációs csapat elérte, hogy papír nélkül is tudjon szónokolni, megváltoztatta imázsát és folyamatosan professzionális kommunikációs eszközökkel támogatta az elmúlt négy évben.

Azonban mindez kevés. A politikus is csak egy termék, mint egy mosópor (copyright: Wermer András). El kell adni, de nem minden a csomagolás! Ha maga a termék silány, akkor egy idő után a csomagolás is lelepleződik. Jó példa erre, hogy a baloldali pártok összefogása kapcsán Mesterházy Attila nem volt hajlandó lemondani a miniszterelnök-jelöltségről, mondván, ő a legerősebb baloldali párt vezetője, őt illeti meg ez a feladat. Azonban a választókat soha nem érdekelte, hogy a belső csatározásokban ki az erősebb kutya. A választók számára egy fontos kérdés van: elhiszik-e a jelöltről, hogy lehet belőle miniszterelnök. Mesterházyról soha sem hitték el.

Pedig, ha az MSZP most leköszönő elnöke belátta volna, hogy ha egy önzetlen gesztussal átengedi a jelöltséget, akkor sokkal többet nyer, mint veszít, hiszen az elkövetkezendő negyven évben mindig hivatkozhatott volna arra, hogy ő nemcsak pártpolitikus módon gondolkodik, hanem államférfiként is. Így azonban páriává vált. Attila széles ostorcsapásokkal kergeti pártját a vég felé, elkezdődött az MSZP vesszőfutása.

Mit üzen a magyar népnek Orbán Viktor?

Vendégszerző: Szincsok György

A kérdésre két válasz van. A rövidebb: Folytatjuk! A hosszabb: Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. A kettő lényegében ugyanazt jelenti: Nincs alternatíva, én vagyok a nemzet, én vagyok a hatalom, én vagyok Magyarország.

Kétségtelen, Orbán Viktor a rendszerváltó politikai elit egyetlen tagja, aki az utóbbi negyedszázadban a közélet fősodrában maradt akár karakteres ellenzéki vezérként, akár az országot vezető miniszterelnökként. Annyira megszoktuk már a személyét, hogy szinte meg sem lepődünk azon a vélhetően közpénzből finanszírozott plakáton, melyen nemes egyszerűséggel az ország miniszterelnökeként hirdeti magát. Nem véletlen, hogy a „Cipőt a cipőboltból.” szlogen logikájával működő kormánypárti kampány szimbólumává váló választási plakát mindent elárul arról, mit is gondol a jövőről az országot irányító párt és annak vezetője.

Óriásplakát 2014-ből  - Fotó: beszedirok.blog.hu

Ennek az üzenetnek ugyanis az a lényege, hogy lejárt a kérdésfelvetések, a kompromisszumok és a viták ideje. Ha ki akarnánk bontani a „Folytatjuk!” szlogent, akaratlanul is a demokrácia kommunikációs mezejére tévednénk. Egy miniszterelnök-jelölti vitában például fel lehetne vetni, hogy mit folytatna a kormány.

A gazdasági szabadságharcot, melyet papíron meg lehet ugyan nyerni, de a valóságban munkahelyeket, befektetői bizalmat, és nemzetközi elszigeteltséget hozott? Vagy a forint gyengítését kívánja folytatni? Nem túl jó üzenet a kétszer már adminisztratív módon megmentett, ám az adósságban azóta is fuldokló devizahiteleseknek. Azt az oktatáspolitikát kívánja továbbra is kínálni, melynek eredményeként megroppant a felsőoktatás, összeomlás közelébe jutott az államosított általános- és középiskolai rendszer?

A sort folytathatnánk, de e kérdésfelvetések alapján is könnyű belátnunk, hogy a miniszterelnök azért kommunikál tőmondatokban, mert nem kívánja megosztani velünk elképzeléseinek részleteit. Miért ne tenné, ha ez kétharmadot hozott számára 2010-ben? Azzal, hogy mond is valamit, meg nem is, az ősi bölcsességet favorizálja: „Győztes módszeren ne változtass!”

Óriásplakát 2010-ből - Fotó: fideszcsép

Mintha ezt erősítené a kormányoldal kampányának többi eleme is. Az egyéni jelöltjei plakátjai például kísértetiesen hasonlítanak a négy évvel korábbiakhoz. A kép közepén áll a fideszes jelölt vasalt ingben, de azért láthatóan nekigyürkőzve a feladatnak, körülötte pedig a nép egyszerű fiai, akik azt nézik, miként lát neki a verejtékes munkának. Ez tényleg bejött, ám egyrészt akkor 60 százaléknál nagyobb győzelmet prognosztizáltak a pártnak a közvélemény-kutatók, amiből végül 53 százalék lett, másrészt talán szerencsésebb lett volna valami fantáziát belevinni a kampányba négy év elmúltával.

"Kancellár asszonyt Németországnak." Angela Merkel óriásplakátja 2013-ból. Koppintott a kommunikációs stáb. A felirat jelentését már nem másolták le a magyar kreatívok. - Fotó: CDU

Ám a párt első embere sem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy új jelszavakkal hívja harcba híveit. Április 5-én a Fidesz-CÖF-Békemenet koalíció közös rendezvényén a korábbi kampányokból jól ismert elemeket ismételgetett: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, Csak a Fidesz, Egy a tábor, egy a zászló. Kommunikációs értelemben megrekedt a Fidesz kampánya, ha arra gondolunk, hogy korábban épp azzal tudott megújulni a mostani miniszterelnök és pártja, hogy válságos és sikeres időszakokban is tudott valami eredetit, valami figyelemfelkeltőt üzenni a sajátjainak és ellenfeleinek.

Hogy mire lesz elég a kormány „hoztam is valamit, meg nem is” kampánystratégiája, rövidesen kiderül. Ám az már most jól látszik, hogy a Fidesz áramvonalas autója Orbán Viktorral a kormánynál már nem hasít olyan gyorsan, mint korábban. Az új választási szabályokkal fel lehet majd turbózni az eredményeket, hiszen messze nem kell majd annyi szavazatot szerezniük a kétharmadhoz, mint 2010-ben, ám a karosszériára ráférne egy kis felújítás, mert egy másik ősi bölcsességet idézve a választók is csak olyan népek, akiket a változatosság gyönyörködtet.

Majka, Árpa Attila és Molnár Anikó hármasa már 11 évvel ezelőtt is „megrengette” a kereskedelmi televíziózást. Most beismerő vallomást tettek a fiúk, Anikó pedig álszent módon értetlenkedik. A lényeg, hogy a Való Világ kreatív főkolomposa és két szereplője a műsor álságos manipulációiról beszél. Mindez azért fontos, mert sokaknak nyithatja fel a szemét. Mindemellett éppen az elkövetők „tárgyi bizonyítékai” hitelesítik ezzel a műsorral kapcsolatos régebbi blogbejegyzéseinket (itt és itt olvashatók) is.

A lényeg, hogy nem a nézők akarata tükröződik a ki- és beszavazó show-k alatt, hiszen manipulálják azokat.  Erre utal Majka legújabb könyvének Blikk által idézett részlete, valamint a ValóVilág című RTL Klubban sugárzott műsor volt producerének, Árpa Attilának erre adott válasza, azaz beismerő vallomása, amely a Story Online-ban jelent meg:

 „Nem titok, hogy manipulálják a szavazásokat" - reagált Árpa Majka szavaira. 

"Erre számtalan apró eszköz áll rendelkezésre, nem mindegy, hogy a játékost milyen ruhába öltöztetik, hányszor mutatják a képernyőn, milyen a kisfilmje, milyen kérdéseket tesznek fel neki. Annak idején láttam Anikóban, hogy bulvár szempontból nagyon jól eladható és csinálja majd a műsort. Persze amit azóta tesz, arra nincsenek is szavak. Már megbántam, hogy hagytam, hogy a képernyőre kerüljön" - mondta Árpa, aki már teljesen lezárta a valóságshows korszakot és a StoryOnline-tól tudta meg, hogy egyáltalán elindul a ValóVilág 6.

Mindez csak azért érdekes, mert egy műsorkészítő soha nem vallaná be, hogy átveri - bocsánat - manipulálja a nézőket, persze 11 év távlatából... elévül még a büntetőjogi felelősség is. Elgondolkodtató, hogy ha a szavazás manipulált, akkor az emelt díjas sms-szavazatokból beérkezett összeg minek minősül. De ez már a jogászok asztala. A mi vállalt feladatunk pedig nem más, mint szakmai alapon, médiaelemzéseinkben felhívni  a figyelmet - többek között - a televíziókban megjelenő manipulációra.

Gavra Gábor lemondása erkölcsi és szakmai értelemben is példaértékű nagyságát mutatja a volt főszerkesztőnek, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magyar média topképviselői sincsenek tisztába a média teoretikus és filozófiai alapjaival, mert akkor nem futnának bele olyan "hibába", mint Gavra Gábor.

A média a negyedik hatalmi ág, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy legalább a középiskolákban megfelelő színvonalon és rendszeresen tanulhatnának a diákok mozgóképkultúrát és médiaismeretet, hogy ne legyenek védtelenek a pártok kommunikációs nyomulásaival szemben később szavazópolgárként sem.

Egyértelműen látni kell, hogy a politikai újságírás keretében a tényújságírás sem állíthatja magáról- a legnagyobb jószándék mellett -, hogy a valóságot mutatja be tárgyilagosan. Hiszen a média egyik filozófiai lényege az, hogy bármit, amit bemutat, azt azonnal a bemutatás pillanatában akarva-akaratlanul értelmezi és torzítja is.

 Az irodalomelméletben már réges-rég meghaladták azt a megközelítést egy irodalmi mű értelmezésekor, hogy „Mire gondolt az író?” Az a lényeges, hogy a befogadó, az olvasó és a mű találkozásakor mi történik, a szöveg, hogyan értelmeződik, milyen hatást vált ki.

A tényújságírásnál is észre kell venni, hogy bármilyen tisztességes, tárgyilagos például egy TV híradó-tudósítás egy tüntetésről, az elkészült anyag nem a valóságot mutatja be, hanem csak egy szeletét és azt is a tudósító értelmezésében. Hiszen az operatőr különböző  szemszögből (plánokból) rögzíti az eseményeket, a rögzített képek egymásután tételét a vágó és a riporter határozza meg, ez a meghatározottság egyben képi értelmezés is. A riporternek a tüntetést megelőzően is vannak információi, háttérinformációia politikai helyzetről, a tüntetés szónokairól. Természetesen a tüntetés alatt is képződnek új információk, például a szónok szövege, amelyből majd idézni fog a riporter. Minden idézet és kiemelés, önmagában értelmezés. Egy szó, mint száz: egyetlen híradó tudósítás sem tudja bemutatni a valóságot, csak hatást generál és értelmezési keretet nyújt, vagyis befolyásol, manipulál.

Ezt a teoretikus és filozófiai alapot, hogy nincs valóság a médiában csak annak érzete és értelmezései, nagyon jól tudják a politikai pártok kommunikációs szakemberei. Éppen ezért olyan kommunikációs eszközöket alkalmaznak, hogy a médiában immanensen meglévő manipulációs lehetőség saját kommunikációs céljaikat segítse. Az alábbiakban néhány példa a bevett és használt eszközökből.  Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket minden politikai oldal  jól-rosszul használhatja.

Blogok – Olyan blogok indítása, amelyek a politikai párt propagandáját erősíti, sokszor „ártatlan, civil blogger” álcája mögött. Persze vannak többé-kevésbé felvállalt vagy hivatalos pártblogok is.

Bérkommentelők – Ezt talán nem kell magyarázni.

Média-politológusok – Médiafelületeken rendszeresen megjelenő, médiaszerepléseket vállaló politológusok. Már önmagában is, ha a médiatérbe kerül egy politológusi elemzés, az akarva-akaratlan nemcsak értelmezi a politikai helyzetet, hanem értelmezésével alakíthatja is. Főleg akkor, ha egy politológusnak „mandátuma” van, vagyis egy párt kommunikációs és propaganda-megbízását teljesíti.

Újságírók – Vannak olyan újságíróknak álcázott pártemberek, akik egy –egy párt kommunikációs misszióját teljesítik be a szerkesztőségekben.

Médiaesemények – Minden politikai médiaesemény konstruált, vagyis nem a valóság bemutatására szolgál, hanem arra, hogy lehetőség legyen a politikus megszólalására. A magyar média ennek az eszköznek előszeretettel dől be.

Alvóügynök, beépített ügynök – olyan ember, akit egy párt azzal bíz meg, hogy a másik pártba épüljön be, majd néhány év múlva, manipulációs céllal, egy médiahekk során  aktiválják.  Addigi is információszerzésre használják.

Álvideók – Olyan videók készítése, amely politikai kommunikációs hátrányt okoz a másik pártnak.

Ezeket az eszközöket minden szavazópolgárnak ismernie kellene és állandóan tudatosítani magában, hogy a tényújságírás, a hírműfaj sem mutatja meg a valóságot.

 TESSÉK FELÉBREDNI A MÁTRIXBÓL!!!

Feszülő izmok, izzadt testek, a játék izgalma. Barátság, empátia, „akadálymentes” gondolkodás. – Ez csak egy reklám, de annál azért több. Javasoljuk Illés Zoltán államtitkár PR-osainak megtekintésre, hogy nagyjából képben legyenek a férfi archetípus lényegével.