Mesterházy Attila beszéde az MSZP kampánynyitó eseményén felemásra sikeredetett. Verbális és nonverbális kommunikációja a kifejezetten fontos retorikai pillanatokban nem volt szinkronban egymással, ami jelentősen csökkentette a szónok hitelességét.

Súgógép, te drága
Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt budapesti kampánynyitó beszédét teljes egészében csak online lehetett végigkövetni. Ennek ellenére a kampánystáb kitett magáért: a közvetítés, a televíziós felvétel képi világa jól megkomponált volt, a többkamerás felvétel adottságait jól kihasználták. Nem mondható el mindez a rendezvény nyitó képsorairól, a Best of Mesterházy-ról. Ilyen fiatalon ilyen unalmasnak lenni… - legalábbis a képsorok szerint, nem túl imponáló sem a főszereplőre, sem a filmkészítőkre nézve.
A rendezvény idejére a SYMA csarnok pirosba öltözött és arénává változott. Így ültették le ugyanis a közönséget. Azonban ennek a teremberendezésnek köszönhetően a leglelkesebb tábor, a fő táblaemelők gyakorlatilag egész idő alatt Mesterházy hátsójával kellett, hogy beérjék. Még úgy is, hogy a szónok beszédét két helyszínen mondta el. A pulpitus mögött főleg a párt választási programjának szárazabb, számszerűsített adatait sorolta, míg a szónoki emelvény előtt lazább, a hétköznapi beszédhez közelebb álló stílusban inkább eszmei üzeneteket fogalmazott meg.
 

A pulpituson elmondottakra jellemző volt, hogy a szónok inkább kötelező elemként „ledarálta” ezen részeket, több helyen rosszul hangsúlyozott, az előadott szövegnek nem volt gondolatritmusa, csak „olvasásritmusa”, melynek legfőbb magyarázata, hogy ezen részeket súgógépről adat elő Mesterházy Attila. A felolvasás látványban sem volt utolsó, hiszen Mesterházy folyamatosan jobbra-balra rángatta a fejét, középre sohasem nézett – kétoldalt voltak elhelyezve ugyanis az egyébként profi súgógépek. Ez a technikai megoldás alapvetően pozitív, ha a szónok jól elsajátítja a használatát. Ez azonban még nem mondható el az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről.

A mutogatós bácsi
Mesterházy Attila nonverbális kommunikációjára jellemző volt a kinyújtott mutatóujj rendszeres használata. Nem mutogatunk. Nem rázzuk a kezünket – főleg nem kinyújtott mutatóujjal. Ezt a gesztust – alapvetően fenyegető hatása miatt – csak ritkán javasolt használni a retorikában, hiszen éppen erős kommunikatív súlya miatt könnyen félreérthetővé válik. Ezt a hibát követte el a szónok is, hiszen akkor is ezt a gesztust használta, amikor a következőket mondta: „Olyan politikusokra van szükségünk, akik a nemzetet szolgálni akarják és nem uralkodni rajta.” Itt a szöveget elmondó szónok egy fenyegető, akarnok, egyáltalán nem szerény, szolgálni kívánó politikus képét kommunikálta gesztusrendszerével, s így egy jelentős retorikai pillanatban diszharmónia alakult ki.

Coming out és szocreál tévéfilmfőcím
Nem lehet a beszédben nem észrevenni azt a retorikai technikát, amit már Szetey Gábor személyügyi államtitkár is alkalmazott coming out-ja alkalmával. Mesterházy Attila is megnyílik és ugyanezzel a technikával elmondja magáról, hogy magyar, baloldali és hazáját szenvedélyesen szerető politikus. Azonban míg Szetey Gábor előadásában érezhető volt a mély emocionális kényszer, majd a kimondást követő megkönnyebbülés, addig Mesterházy Attilla szavai nem töltődtek meg érzelmekkel, így nem is volt hiteles.
Ezzel a hitelességi problémával küszködött a beszéd zárlata is. Hiszen az addig kicsit távolságtartó, magázódó hangnem egyszerre megváltozott és a szónok minden előzmény nélkül elkezdett kiabálni. De ki volt erre felkészülve? Előjáték nélkül a szónoklatban sincs extázis! Különösen nem akkor, ha zárómondatnak egy szocreál ifjúsági tévéjáték főcímét idézzük: „Utánam srácok!”

Mesterházy Attila nagy előnye, hogy jól artikulálva, érthetően tud megszólalni és viszonylag hosszabb kötött szöveget is el tud mondani papír nélkül, ugyanakkor azon szövegrészeknél, ahol súgógépet használ, még látszik a gyakorlat hiánya. Nonverbális kommunikációja többször cserbenhagyta, és a beszéd zárlata, a lelkesítő érzelmi, mozgósítani akarás, hiteltelenül artikulálódott.
 

A beszéd itt megtekinthető: mszp.hu/belfold/bovebben/uj-jelolt-uj-program

Gazdaságpolitikai tanári performansz évértékelő helyett

Bokros Lajos évértékelőjében bár megcsillantotta kiváló didaktikai tehetségét, egyben lemondott a szónoklat műfajáról, így beszéde leginkább egy gazdaságpolitikai tanári előadás volt, mintsem politikai beszéd.

Csapnivaló videófelvétel – zilált vizuális környezet
Bokros Lajos évértékelőjét egyetlen televízió sem közvetítette, így az MDF honlapján lehet teljes terjedelmében megtekinteni a felvételt. Pénzhiány vagy szakértők hiánya? A végeredmény szempontjából gyakorlatilag mindegy: az egy kamerás rögzítés ma már a „home video” erényeivel tud csak vetekedni még akkor is, ha az operatőr mindent elkövetett annak érdekében, hogy korrekt módon rögzítse a történteket. A szónok olyan mozgáskoreográfiát diktált előadása elmondásakor, hogy megfelelő minőségben csak több kamera tudta volna bemutatni ezt az előadói eseménysort.
Mindezt csak tetézte a megvilágítás. Nemcsak hogy mozgóképes felvételre volt alkalmatlan, de sokszor egyáltalán nem lehetett látni semmit. Így rendszeresen előfordult az is, hogy a szónok arca sötétben volt, sőt a rosszul elhelyezett lámpák miatt negatív módon emelték ki Bokros Lajos mondatait. Különös pikantériát akkor adott ez a technikai felkészületlenség, amikor az „Ördögi körök alakultak ki a magyar gazdaságban” mondat közben a megvilágítás miatt maga a szónok is ördögi arcot „öltött”. Persze a helyszín sem segítette a technikai szakemberek munkáját, sőt. Kék és zöld. Együtt. Nem megy. Bármennyire is szeretnék, hogy ez a két szín összepasszoljon, nem fog. Pedig sokan próbálkoznak, próbálkoztak már vele, például különböző városi televíziók, csatornák is előszeretettel használják logójuk színéül ezt a színkombinációt, de jó eredmény még sohasem született belőle. Értjük mi a logikát benne, nagy MDF-SZDSZ összeolvadás, de ami nem megy, nem kell erőltetni – természetesen a színek tekintetében. MDF-zöld drapéria, amin eluralkodik az SZDSZ-kék háttér, azon pedig MDF-es üzenetek olvashatók SZDSZ-es betűkkel. Teljes tudathasadás! És akkor még nem beszéltünk a két oldalon lelkesen figyelő „diákokról” (egy tanárember mellé más nem is illik), egyik oldalon a lányok, másik oldalon a fiúk csapatáról. Trendi liberális konzervatívok. Nekik sem lehet könnyű… Belül érződik a konzervatív értékrend, nyakig begombolt blúz fekete szalagos masnival, a másik oldalon szépen vasalt ing. Kifelé mégis lazák és trendik. Mégiscsak nagyon csábító az egyéniség megmutatkozása, szabadság, kötetlenség – a szivárvány minden színével együtt.  És ha mindez még nem lenne elég, a kékzöld háttérből piros óriástulipánok nőnek ki! Szóval maradjunk annyiban, hogy a szónok háttere, színpadképe nem segítette a befogadást, sőt inkább diszharmóniát sugárzott.

Tanári performansz szónoklat helyett
Az előadásból mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy Bokros Lajos hiteles tanáregyéniség, aki kiváló és szemléletes órákat tud tartani, hisz ezen eseményen is pompásan alkalmazta a frontális osztálymunka legfontosabb elemeit. Tanáros modorban olvasott fel, továbbá érdekes szemléltető eszközöket, mint például egy csörgőórát is alkalmazott a figyelem felkeltése érdekében. Maga a beszéd hossza is megfelelt egy tanóra időintervallumának. A hosszú monológot Bokros néha humorral ellensúlyozta, hogy megtörje a figyelem lankadását.
Ez a tanáros előadásmód azonban retorikai szempontból az esemény legnagyobb hátránya is volt. Hiszen az MDF miniszterelnök-jelöltjének egy politikai beszédet kellett volna tartania tanári előadás helyett. Bokros Lajosnak minden eszköze meglenne rá, hogy hatásos beszédet mondjon, hiszen „papír” nélkül tud hosszan és figyelemfelkeltő módon beszélni, nagyon jól alkalmazza gesztusrendszerét, mimikáját, hangszínét, hangerejét, beszédtempóját, egyszóval a nonverbális kommunikáció elemeit.
 

Ez az esemény negatív példája annak, hogy egy nagyszerű kommunikátor, jelesül Bokros Lajos, a nem megfelelő kommunikációs háttértámogatás miatt, hogyan kerülhetett abba a helyzetbe, hogy politikai beszéd helyett gazdaságpolitikai tanórát tartott.
 

A beszéd itt megtekinthető: eloadas.mdf.hu

Tartalom helyett térnyerés, évértékelő helyett kampánynyitó

Orbán Viktor idei évértékelő beszéde elsősorban a mennyiséget állította a középpontba. Akár a beszéd tartalmát, akár a médiaközvetítések számát nézzük, elmondhatjuk, a „minél nagyobb”, a „minél több” – annál jobb! Legfőbb erénye nem a mondanivalója, hanem az a professzionálisan előkészített vágyfokozás, ami megelőzte az eseményt. Ezek után már csak az volt a fontos, hogy halljuk és lássuk magát: „leendő” miniszterelnökünket.

A 2010. évi fideszes országértékelő a magyar retorikatörténet meghatározó eseményévé vált, hiszen olyan komplex módon használta a fel a multimediális teret, amelyre eddig nem volt példa.

Multimediális hatalomátvétel
Az idei év második jelentős szónoki megnyilvánulását, Orbán Viktor évértékelőjét minden eddiginél több médium közvetítette élőben hazánkban. A beszédet a budapesti Millenáris Parkból élő adásban közvetítette 3 televízió (Duna TV, ECHOTV, HÍR TV), 2 rádió (InfoRádió, Lánchíd Rádió), és több jelentős hírportál is online módon tudósított élő mozgóképet adva (pl.: Index, Origo).Mindemellett a Twitter közösségi portálon is azonnal elérhetővé vált a szónoklat, sőt egy alkalmazás segítségével a nézők véleményezhették is az éppen elhangzó mondatokat. Mindezt megelőzve a Facebook közösségi portálon már a beszéd elhangzása előtt fotók mutatták be a pártelnök felkészülését. A felkészülésről tudósító médiahírek és a beszéd beharangozását előkészítő médiafelületek várakozással teli kommunikációs teret teremtettek meg. Mindezek hatására az elektronikus és az online médiumok segítségével, uralva a multimediális teret, azonnal vezető médiaeseménnyé vált Orbán Viktor évértékelő beszéde.

Retorikatörténeti pillanatok
A volt miniszterelnök évértékelő beszédeinek tizenkét évre visszatekintő hagyománya van, így ma már nem számít újdonságnak, hogy az eseményt megelőző hetekben tudatos kommunikációval keltik fel az érdeklődést a szónoklat iránt. Idén egyre markánsabb lett ebből a szempontból az online média használata, kiváltképp hangsúlyt kapott a webkettes alkalmazások közül a Facebook közösségi portál, melyen az érdeklődők megjegyzéseket, javaslatokat tehettek a majdan elhangzó beszéd tartalmával kapcsolatban. (Később a beszédben idézett is Orbán Viktor egy ilyen bejegyzést.) Ugyanakkor – érdekes magyar retorikatörténeti pillanatként – fotók segítségével bepillantást kaphattak a szónok felkészüléséről is. Szintén hazai retorikatörténeti tény, hogy a Twitter közösségi portál élő közvetítését véleményezni lehetett, így pillanatról-pillanatra egyfajta tetszési indexet is láthatott az érdeklődő felhasználó, illetve mindenki, aki az Origo hírportál segítségével követhette végig a szónoklatot.

A televíziós közvetítés(ek) és a vizuális megjelenés
Mindhárom televíziós társaság ugyanazt a képet továbbította, így technikai értelemben szinte nem volt különbség a képi látványban. A közvetítés legtöbbször közeliben, úgynevezett second plánban, mutatta a beszélőt, néha a hallgatóságot közeliben, kis- és nagytotálban adta. A szónok nemzeti színű lobogók előtt, sok-sok, sőt, minden eddiginél több zászló előtt, és egy pulpitus mögött beszélt. (A pulpitust felirattal látták el, sötétkék háttérben fehér betűk jelenítették meg a következő szöveget: „ITT AZ IDŐ! ORSZÁGÉRTÉKELŐ 2010”) Így látványban gyakorlatilag nem sok különbség volt a tavalyi színpadképhez képest. Csak egy kicsit több volt mindenből – de leginkább zászlóból. Az öltözet szintén nem okozott meglepetést, de hogy mégse lehessen összekeverni a tavalyi értékelővel, a tavaly előtti stílust vették elő, fehér ing, bordó nyakkendő.

A nonverbális kommunikáció hiányosságai
Papír, papír és papír… A szónok ugyan sokszor feltekintve, de alapvetően papírból olvasta fel beszédét. Bár törekedett a szemkontaktus megteremtésére, a felolvasás miatt a retorika alapvető eszközét, a valódi odafordulást ezzel mellőzte Orbán Viktor. Így nem tudta maximalizálni mindazt a hatást, melyet elérhetett volna. Gesztusai segítették a beszéd megértését, ugyanakkor erősítették a felolvasásból adódó monotóniát is. Az elnököt felkészítő kommunikációs stábnak legközelebb érdemes lenne megfontolni, hogy Orbán Viktor inkább egy rövidebb beszédet mondjon, így egy felolvasás helyett igazi szónoklattal állhat közönsége elé. A beszédtempó, a hangszín, a hanghordozás a szónok megszokott formáját mutatta, és ez valószínűleg már a jövőben nem is fog változni. De a Fidesz pártelnöke és beszéde ettől hiteles. Az emberek megszokták, sokan megszerették – csiszolni ugyan mindig lehet rajta, de ismerjük el, Orbán Viktor szónoklatai messze meghaladják a magyar átlagot.

Tartalom és stílus
Tartalmi szempontból az elhangzottakat egy kormányzásra készülő erő első számú vezetőjének kampánybeszédeként értelmezhetjük, ezt erősíti a beszéd zárlata is (Készen állok az erős és felelős kormányzásra). Idei évértékelő-kampánynyitó beszéde – ami sokkal inkább az elmúlt kormányzati ciklust értékelte, semmint a 2009. évet – átlagosnak, hétköznapi nyelven jó közepesnek mondható. Mondandója röviden összefoglalható, Mindenből több, jobb és nagyobb kell: nagy célok, millió munkahely, több ápoló és orvos… De ami az első és legfontosabb, a nagy változás. Ehhez példaképnek, követendő idolnak magát Puskás Öcsit állította elénk, és idézte: kis különbség kis változás, nagy különbség nagy változás. Ez az igazán macsós fordulat még inkább ráerősített, hogy mindenben a mértet a lényeg!
A beszédben azonban nem voltak új elemek, nélkülözte a konkrétumokat, és leginkább a visszafogottság védelmére épített. Elmaradhatatlanok voltak a kitérő történetek, népi motívumok, sőt viccek is, ám humoros, egyszer merészebb szóhasználata („pofára osztályoznék”) oldotta az államférfiúi komolyságot, ezzel ugyanakkor mégsem lépett át egy zavaró határt.

Az idei országértékelő legfőbb erénye tehát az, hogy az elhangzó beszéd a multimediális térben eddig nem látott aktivitást ért el. Papírforma – tulajdonképpen szó szerint. Orbán Viktor hozta a tőle megszokott formáját, ugyanakkor nagy retorikai hátránya az eseménynek – és ez általános magyar retorikai probléma is egyben –, hogy „csak” papírból felolvasott szöveget kaphattunk.